Előszó
A két bőröndöm lassan csúszott ki az érkezési csarnok futószalagjára. Régiek voltak, a hatvanas évek végéről, Anya holmija között találtam őket a padláson, mielőtt elköltöztünk, a kamion érkezése...
Tovább
Előszó
A két bőröndöm lassan csúszott ki az érkezési csarnok futószalagjára. Régiek voltak, a hatvanas évek végéről, Anya holmija között találtam őket a padláson, mielőtt elköltöztünk, a kamion érkezése előtti napon, és rögtön kisajátítottam mindkettőt, illettek hozzám és ahhoz a nem egészen modern, nem teljesen letisztult stílushoz, amit képviseltem.
Elnyomtam a cigarettámat a fal mellett álló hamutartóállványon, leemeltem a bőröndöket a szalagról és kicipeltem őket az épületből.
Hat óra ötvenöt perc volt.
Rágyújtottam egy újabb cigire. Nem siettem, nem kellett időre odaérnem sehová, nem kellett találkoznom senkivel.
Odakint borús volt az ég, de a levegő éles és tiszta. Volt valami magashegységszerű a tájban, pedig a repülőtér, amely előtt álltam, alig néhány méterrel terült el a tengerszint felett. Az a néhány fa, amit láttam, alacsony volt és göcsörtös. A látóhatárt képező hegycsúcsokat fehér hó borította.
Pillanatok alatt megtelt előttem a repülőtéri busz.
Felszálljak rá?
Annak a pénznek, amit Apa vonakodva adott kölcsön az útra, ki kell tartania egészen addig, amíg egy hónap múlva megkapom az első fizetésemet. Csakhogy nem tudtam, merre van az ifjúsági szálló, és úgy éreztem, az új életemet nem azzal kellene kezdenem, hogy egy ismeretlen városban tévelygek két bőrönddel meg egy hátizsákkal.
Nem: akkor már taxival is mehetek.
7
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal