Irigység

Fülszöveg

Kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség - ez a hét kifejezés a bűnök egész univerzumát foglalja össze. A hét főbűnre az ókori világban a gonosz megtestesüléseként tekintettek, a zsidó-keresztény kultúrkörben pedig az erkölcstelenség megfékezésének egyik főpilléreként kapott kiemelt szerepet.
Mit mondanak ezek a kifejezések napjainkban? Mi maradt meg egykori végzetes és veszedelmes természetükből? Vajon szerepet kapnak-e korunk társadalmában is, vagy netán már elavultnak számítanak egy olyan világban, ahol „minden elmegy", ahol már minden határt megszegtünk. Feleleveníthetők és újraértelmezhetők, netán beépíthetők a pszichológiába és a pszichoanalitikus terápiákba?
Egy biztos: vétekről és bűnről lehet időszerűen beszélni. Ebben az új sorozatban hét tudós kutat az újabb válaszok után. A főbűnöket egészen szokatlan, mai szemlélettel vizsgálják, amely már távol áll attól a vallásos hagyománytól, amelyben eredetileg megformálódtak. Korszerűen, inkább kiállhatatlan szenvedélyként értelmezik őket. A hozzájuk való viszony az emberiség azon képességét fejezi ki, amellyel különbséget tesz jó és rossz között.
Neki miért igen, és nekem miért nem? - kérdezi magától az ember, lapos pillantásokat vetve a másikra. Lucifer bűne, aki az embert irigyli. Káiné, aki Ábelre féltékeny. Jágóé, aki Othello irigye, de a gonosz királynéé is, aki Hófehérke miatt gyötrődik. Az ókortól a modern, demokratikus társadalmakig, ahol az irigység ideális táptalajra talál, a tündérmeséktől a mai sajtóközleményekig a szerző végigvezet bennünket e gyönyörmentes és sokszor könyörtelen szenvedély metamorfózisán. Vissza