Az új név története

Előszó

1.
1966 tavaszán, egy zaklatott időszakában Lila rám bízott egy fémdobozt, benne nyolc füzettel. Azt mondta, nem tarthatja tovább magánál őket, félt, hogy a férje elolvassa. Szó nélkül elraktam, csak annyit jegyeztem meg csipkelődve, hogy talán túl sok spárgával kötözte össze. Akkoriban pocsék volt a kapcsolatunk, de úgy tűnt, csak én érzem így. Lila, ha nagy ritkán találkoztunk, a zavar legkisebb jelét sem mutatta, szívélyes volt, egyetlen szóval sem bántott.
Megkért, hogy esküdjek meg, semmi esetre sem nyitom ki a dobozt, és én megesküdtem. De még a vonaton kioldottam a spárgát, elővettem a füzeteket, és nekiláttam az olvasásnak. Nem napló volt, még ha szerepeltek is benne részletes beszámolók Lila életének eseményeiről, egészen az elemi iskola végétől kezdve. Sokkal inkább az íráshoz való makacs ragaszkodásának jeleit láttam a füzetekben. Teli voltak leírásokkal: egy faág, a tavak, egy kő, egy falevél fehér erezettel, az otthoni fazekak, a kávéfőző különböző alkatrészei, a parázstartó, a szén és a piszkavas, az udvar aprólékos térképe, az országút, a rozsdás vasváz a mocsarakon túl, a park és a templom, a letarolt növényzet a vasút mentén, az új házak, a szülei lakása, a szerszámok, melyekkel az apja és a bátyja a cipőket javítja, a gesztusaik, miközben dolgoznak, és főleg a színek, mindenféle dolog színe, különböző napszakokban. De volt más is, nem csak leírások. Magányos szavak bukkantak fel az oldalakon,
B Vissza

Fülszöveg

„Egy életen át szeretsz embereket, akikről nem is tudod, kicsodák valójában."
Lila és Elena tizenhat évesek, és egy világ választja el őket egymástól. Lila immár férjes asszony, de férje vezetéknevének viselését önmaga elvesztéseként éli meg. Beleveti magát választott családja vállalkozásainak vezetésébe, de nem nagyon élvezi új szerepét. Elena gimnáziumba jár, mintadiák, de miközben a tanulmányaival és önmagával viaskodik, éppen Lila esküvőjén eszmél rá, hogy nem találja a helyét sem a telepen, sem azon kívül.
Innen folytatódik a Nápolyi regények^ második kötete.
Az új név története a két barátnő ifjúkorának elbeszélése. Szerelem, féltékenység, szabadságvágy és lemondás a kísérőik egymástól egyre inkább távolodó útjaikon. Lila számára a házasság börtön, Elena pedig nehezen viseli azt a szenvedélyes makacsságot, mellyel barátnője menekülni szeretne kötelezettségei elől. De az egymás iránt érzett gyűlöllek és szeretlek érzelemhálóból, az önmegerősítés vágyából fakadó, függőséget okozó köteléktől nem tudnak szabadulni. Ahogy Lila és Elena követik egymást, eltávolodnak egymástól, majd újra egymásra találnak, magával ragadja, elsodorja az olvasót. Vissza