Előszó
Részlet a könyvből:
Elemér!
Csak EGY vagy a százak, az ezerek soraiból. Azon százak és ezerek soraiból, akikkel egyforma kérlelhetetlenséggel elbánt a sors. Kiknek ifjúságát nem rózsázta ki a család, kiknek férfikorát elrabolta az élet, akiket vagy vérbe fullasztott, vagy Szibéria jegébe fagyasztott, vagy korai rokkant sírba taszított a még mindig idegeinket tépő „világháború"...
...De, Te mégis egészen különleges vagy a százak, az ezerek soraiban. NEM élettörténeteddel, - hisz az bármily megható, mégis egészen egyszerű és szokásos.
NEM szerelmeddel, - bár abban az átlag tartózkodást és úri becsületet felülmúltad hideg bölcselkedéseddel és finom ihletettségeddel.
NEM férfiasságoddal, - mely erőssé tett a sors, a balsors nagykeresztes megpróbáltatásaiban.
NEM hiteddel, - mely sohse ingott meg, még a fogolytáborok, eszmezavarok poklában sem, az Igazság jövő győzelmében.
NEM tragédiáddal, - mert sem életben, sem halálban nem láttad meg az igazság diadalát.
HANEM tanúbizonyságoddal! Gyermek álmaiddal, ifjúi rajongásoddal, férfiúi küzdelmeiddel, életed minden megnyilatkozásával, lázforró haláloddal tanúja vagy annak, hogy a magyar föld nemcsak otthont, kenyeret nyújt az idegenből ide szakadtnak, hanem vért változtat, lelket átformál, assimilál, - édes Hazát ád...
Vissza