Előszó
Az élelmiszer-előállítás az emberiség meghatározó szükségletét kielégítő tevékenység. Az élelmiszerek azok a növényi, állati (beleértve a mikroorganizmusokat is), vagy ásványi eredetű anyagok,...
Tovább
Előszó
Az élelmiszer-előállítás az emberiség meghatározó szükségletét kielégítő tevékenység. Az élelmiszerek azok a növényi, állati (beleértve a mikroorganizmusokat is), vagy ásványi eredetű anyagok, amelyek változatlan, előkészített vagy feldolgozott formában emberi fogyasztásra alkalmasak. Az élelmiszerek fogyasztása révén az emberi szervezet a regenerációjához és energiautánpótlásához szükséges tápanyagokat veszi magához. Ezenkívül az élelmiszereknek jelentős élvezeti értékük is van, amely a fogyasztók szempontjából sok esetben meghatározóbb, mint a tisztán táplálkozásélettani szempontok.
Élelmiszereket már az ókorban is előállítottak háziipari és kisipari méretekben. Az iparszerű gyári termelés csak a XIX. században kezdődött, sőt egyes ágazatoknál csak a XX. század elején jött létre. Hazánkban a kiegyezést (1867) követően az Osztrák-Magyar Monarchia idején gyorsult fel ez a folyamat. Elsősorban a gabonafeldolgozás, a húsipar, a sörgyártás és cukoripar területén növekedett gyorsan az iparszerű tevékenység. A gabonaipar a hazai műszaki szakemberek magas színvonalú fejlesztő, szabadalom-gazdag tevékenysége révén világhímévre tett szert. Ganz Ábrahám a kéregöntésű acélhengerek gyártásával (1842), Haggenmacher Károly a sík-sziták kialakításával (1887), Mechwart András a súlynyomásos, rugós hengerszékek konstrukciójával (1875) tette lehetővé ezt a folyamatot. Az ekkor kialakított „magas" vagy „magyar" őrléstechnológia révén ez az iparág világszerte ismertté vált. 1839-ben alapították a Pesti József Hengermalmot, majd 1850-ig újabb hat korszerű gőzmalmot létesítettek. A XX. század elején a hazai gabonaexport mellé a differenciált igényeket kielégíteni képes malomipari termékek is felsorakoztak. A többi ágazat nem fejlődött ennyire látványosan, de az iparosodás ott is felgyorsult. A két világháború között ez a fejlődés megtorpant. AII. világháborút követően az élelmiszeripari üzemek leszerelése, a technológiai berendezések (mint kapitalista szimbólumok) tönkretétele jelentősen visszavetette az élelmiszeripar általános színvonalát. 1960-ig ez a folyamat lényegében tovább folytatódott, majd ezt követően megkezdődött egy szakosított, koncentrált élelmiszeripari fejlesztés. A mezőgazdasági nyersanyagtermelés színvonalának emelkedése (nem csak mennyiségi, hanem minőségi is) lehetővé tette, hogy a magyar élelmiszeripar jelentős szerepet töltsön be a magyar exportban.
Az 1990-es évektől zajló átalakulási folyamatban, mind a nyersanyagtermelő mezőgazdaság, mind az élelmiszeripar helyzete ellentmondásossá vált. A privatizáció néhány területen (pl. növényolaj, cukoripar, édesipar, konzervipar) jelentős műszaki fejlesztést segített elő, míg a mezőgazdaságban és hazai kézben maradt élelmiszeripari ágazatokban a tőkehiány miatt jelentős hátrány alakult ki. Az élelmiszeripar nemzetgazdasági súlya jelentősen visszaesett.
Az élelmiszeriparra jellemző, hogy igen nagymennyiségű nyersanyagot dolgoz fel. Néhány élelmiszeripari ágazatban a termelési költség majdnem 80%-át a nyersanyag értéke teszi ki. Ebből következik, hogy a nyersanyag-ellátottság, a nyersanyagok minősége és ára alapvetően meghatározza az élelmiszeripar gazdasági helyzetét. A mezőgazdaság és élelmiszeripar között tehát nagyon szoros kapcsolat van és emiatt általában a két területet magába foglaló élelmiszer gazdaságról célszerű beszélni.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal