Előszó
A világegyetem, minden létezőnek ez a hatalmas
gyűjteménye, mindenütt csak anyagot és csak
mozgást tartalmaz: egészében az okok és okozatok
végtelen és szakadatlan láncolatát mutatja...
Tovább
Előszó
A világegyetem, minden létezőnek ez a hatalmas
gyűjteménye, mindenütt csak anyagot és csak
mozgást tartalmaz: egészében az okok és okozatok
végtelen és szakadatlan láncolatát mutatja
Holbach: A természetről
(Gyergyai A. ford.)
A fentiek értelmében a villamos jelenségek magyarázatát is az anyag tulajdonságaira kell visszavezetni. Ehhez azonban megfelelő technikai fejlettség szükséges. Ennek tulajdonítható az, hogy noha már az ókori Görögországban Thalész (ie: 624-546) foglakozott a borostyánkő (elektron) dörzsölésekor tapasztalható jelenségekkel, hosszú évszázadokig nem történt új felfedezés a villamos jelenségek terén.
Fokozódó érdeklődés és nagyobb arányú fejlődés csak a XVIII. századtól tapasztalható. Ekkor rakták le Oroszországban és az USA-ban a tudományos élet alapjait Mihail Vasziljevics Lomonoszov (1711-1765) és Benjamin Franklin (1706-1790).
A XVIII. sz. végéig a kutatások kizárólag minőségi összefüggéseket tártak fel. A mennyiségi megvilágosításokhoz érzékeny mérőműszerekre lett volna szükség. Az első ilyet (elektrométer) a XIX. sz. elején Alessandro Giuseppe Volta (1745-1827) alkotta meg. Ezt követte Charles August Coulomb (1736-1806) torziós mérlege.
Ezután gyors fejlődés indult, melyet az előzőek mellett többek között Luigi Galvani (1737-1798), Hans Christian Oersted (1777-1851), André Marie Ampére (1775-1836), Georg Simon Ohm (17B7-1854), Gustav Robert Kirchhoff (1824-1887), Michael Faraday (1791-1867), James Clerk Maxwell (1831-1R79) neve fémjelzett.
A jelenségek megmagyarázásához azonban az anyag szerkezetéig kellett hatolni. Ezzel foglalkozott Ernest Rutherford (1871-1937) és Niels Bohr '(1885-1962) is, akik megalkották a mai napig szemléletes atommodelljüket.
Vissza