Előszó
1. VILLAMOS ALAPFOGALMAK
1.1. Ismerkedés az elektrotechnikával
1.1.1. Egy kis történelem
A görögök már az ókorban észrevették, hogy a gyapjúval megdörzsölt borostyánkő a porszemeket, illetve a...
Tovább
Előszó
1. VILLAMOS ALAPFOGALMAK
1.1. Ismerkedés az elektrotechnikával
1.1.1. Egy kis történelem
A görögök már az ókorban észrevették, hogy a gyapjúval megdörzsölt borostyánkő a porszemeket, illetve a haj- és gyapjúszálakat magához vonzza. A jelenséget a borostyánkő görög neve (elektron) után elektromosnak nevezték el. Ismerték a mágneses jelenségeket is, ugyanis Magnézia tartományuk hegyeiben olyan vastartalmú ércet találtak, amely csak a vasra, vagy egy másik mágneses tulajdonságokat mutató ércre volt hatással, más fémekre és anyagokra nem. Ezt a vaskövet magnetitnek nevezték, és ebből származik a mágnes szavunk.
A görögök ismereteit csak a XVII-XVIII. században sikerült jelentősen továbbfejleszteni. Ottó Guericke (1602-1686) magdeburgi polgármester feltalálta a dörzselektro-mos gépet, amellyel sokkal erősebb kölcsönhatásokat lehetett elérni, mint a borostyánkő megdörzsölésével (még szikra előállítására is alkalmas volt). Később Franklin Benjámin (1706-1790) amerikai író, politikus és tudós sárkányt készített, amelyet zivatar idején a magasba emelt, és élete kockáztatásával kiderítette, hogy a villám is elektromos jelenség, a benne lejátszódó bonyolult fizikai folyamatot azonban megmagyarázni még nem tudta.
A fejlődést nagyban segítette Luigi Galvani (1737-1798) bolognai anatómusnak és biofizikusnak az a megfigyelése, hogy a boncolt állatok izmai nemcsak akkor rándulnak össze, amikor a közeli dörzselektromos gépen kisülés történik, hanem akkor is, ha az izmokba szúrt két különböző fém egymással összeér. A megfigyelt és leírt jelenség alapján Alessandro Volta (1745-1827) olasz fizikus készítette az első olyan generátort (galvánelemet), amellyel hosszabb időn át lehetett áramot fenntartani. A galvánelem tette lehetővé két német fizikusnak, Georg Ohmnak (1787-1854) és Gustav Kirchhoffnak (1824— 1887) a róluk elnevezett áramköri törvények felfedezését.
A XIX. század elején Ampere (1775-1836) francia, Oersted (1777-1851) dán, majd Faraday (1791-1867) angol fizikusok megállapították, hogy az elektromos és a mágneses jelenségek között szoros kapcsolat van. Munkásságuk alapján a német fizikusok közül Maxwell (1831-1879) elméleti úton bebizonyította, Hertz (1857-1894) pedig kimutatta az elektromágneses hullámok létezését.
Ebben az időben sok olyan jelenséget és kölcsönhatást ismertek már, amelyet a tudósok feltételezése szerint egy anyagi részecske okoz. Joseph John Thomson (1856-1940) angol fizikus 1897-ben kimutatta, hogy ez egy negatív töltéssel rendelkező parányi részecske, melyet elektronnak neveztek el.
A XX. század elején a megismert jelenségek alkalmazása is felgyorsult. Feltalálták a rádiót, az elektroncsövet, a 40-es évek végén a tranzisztort, melyek egy új villamos szakterületnek, az elektronikának a kialakulását okozták.
13
Vissza