Előszó
Egy- és kétnyelvű szótáraink legnagyobb részéből mindeddig hiányzik a magyar szavak paradigmatikus alakjainak rendszeres feltüntetése. Részleges és csak többé-kevésbé következetes megoldásokat találunk ugyan a hétkötetes Értelmező Szótárban is, nagyobb kétnyelvű szótárainkban is, tájszótárainkban is, de ezek sokszor bizonytalanságban hagyják az olvasót: vajon csak a megadott alakok járatosak-e, a nyelvtani alak fel nem tüntetése azt jelenti-e, hogy annak a címszónak hiányzanak a ragos alakjai vagy a legtipikusabb paradigmák alapján könnyen kiegészíthetők stb. Ezt a hiányosságot van hivatva pótolni ragozási szótárunk: hiteles képet akar adni a magyar szókincs törzsanyagának tekinthető szavak ragos alakjairól és a köznyelvben elfogadható alakváltozatairól, mégpedig a Magyar Értelmező Kéziszótár (röviden: Kéziszótár vagy EKsz.) kiegészítéseként.
Szótárunk tartalmazza a Kéziszótár teljes címszóanyagát és a címszók alakjával, szerkezetével és alaki módosulásaival kapcsolatos legfontosabb adatokat, tehát a szoros értelemben vett ragozáson kívül a szavak összetettségére, néhány igen gyakori, paradigmatikusnak tekinthető származék képzésére vonatkozó adatokat, a lényeges szófaji minősítéseket, és mindezeket egy olyan hangtani besorolás alapján, mely a zárt e hang fonematikus értékét gondosan megkülönbözteti anélkül, hogy ezzel a szó helyesírási képét módosítaná.
Ragozási szótárunk többféle igényt kíván kielégíteni, és minimális terjedelemben igyekszik minden szóról maximális információt adni. Ezt azzal tudtuk elérni, hogy egyrészt a tipikus paradigmákat táblázatszerűén csoportosítottuk, így lehetőleg csak egy-két rövid paradigmajelzés kerül a szótári részben a címszó mellé, másrészt az összetett szavak mellett még ezt a paradigmajelzést is elhagytuk, de úgy, hogy a tagolójelek, a segédtáblázatok és a használati utasítás segítségével ezek toldalékolásának módja is megállapítható. A gyors tájékoztatás végett megadjuk a címszó toldalékolási típusát akkor is, ha ez a szó végződéséből vagy szófajából következik. Az ilyen kikövetkeztethető paradigmák jelzése szótárunkban csúcsos zárójelek közt van. Később szerkesztendő, más rendeltetésű szótárak az ilyen paradigmajelzéseket elhagyhatják.
Ez a szótár a következő célokra lesz használható:
1. A maga egészében alkalmas arra, hogy a magyar szókincs lexikográfiái törzsanyagát (a Kéziszótárban címszóként kidolgozott mintegy 70 000 szót) alapul véve adatszerű pontossággal jellemezze szókincsünk nyelvtani alakrendszerét, gyakori (ezért tipikus és produktív), továbbá kivételes ragozási szabályait. Igyekszik a magyar szavak paradigmáit teljes rendszerszerűségükben bemutatni, kiaknázva az állandó és a váltakozó tőtípusok, a hangrendi osztályok, az iktelen és ikes igék, a főnevek és melléknevek közti párhuzamokat és eltéréseket.
2. Bemutatja a szó belső szerkezetének és alaki viselkedésének néhány fontos jegyét: összetétel-e (esetleg vitatható határú vagy álösszetétel-e), egyértelműen elő- és utótagra osztható-e, tagjai (akár valódi, akár álösszetétel) esetleg szétválhatnak-e mint igekötős vagy igekötőszerű kapcsolatok?
3. Szófaji kérdésekben is eligazítást ad, de némely típusban (határozószó, mondatszó, névutó határesetei) nem az iskolai és akadémiai nyelvtanok kategóriáinak, hanem A Magyar Nyelv Értelmező Szótára (I-VII. k., röv.: ÉrtSz.) és az ÉKsz. nyomán kialakult lexikográfiái gyakorlatnak alapján. 4. Pontosan feltünteti, hogy melyek a saját szófaji értékükben teljesen ragozhatatlan szavak (mondatszók, kötőszók, bizonyos melléknevek és néha más szófajták is), és azokat is, amelyek csak frazeológiai kapcsolatokban (esetleg egy-két raggal) használhatók.
Vissza