Népesedéspolitika Magyarországon

Előszó

Részlet:
Tisztelettel köszöntöm Elek István elnök urat, felkért előadóinkat és a sajtó munkatársait!
Külön örömmel köszöntöm Bogár László államtitkár urat, aki kellemes meglepetésünkre időt tudott szakítani, hogy meglátogassa ezt a tanácskozást, és akit majd meg is fogok kérni, hogy néhány szóval vázolja fel, miért is érdekli őt, pontosabban a politikát, a kormányt az, ami itt zajlik.
Bevezetőül csak annyit, hogy ismereteim szerint 1849-et követően először Tompa Mihály adta le a vészjelzést, hogy „Mint oldott kéve, széthull nemzetünk..." Igaz, hogy ez a széthullás akkor nem azt a fajta fogyást és sorvadást jelezte, ami aztán a XIX. század végére és a XX. század folyamán többször bekövetkezett. Tudjuk, több hullámban, többféleképpen érte a magyar népességet drámai mértékű népességfogyatkozás.
A mai konferencián azzal kívánunk foglalkozni, hogy a legújabb, tehát a XX. század végi, XXI. század eleji demográfiai mozgások hogyan érintik a magyar társadalmat, ezen keresztül hogyan érintik a gazdaságot, a társadalompolitikát, hogyan érintik a mindennapjainkat. Az előadóink névsorát olyan szempontok szerint állítottuk össze, hogy lehetőleg legyenek itt azok, akik ezekkel a kérdésekkel ma a legelmélyültebben foglalkoznak, másfelől pedig legyenek itt azok, akik ezekkel a tudományos, társadalomtudományos kérdésekkel olyan szemszögből is foglalkoznak, hogy a politika számára ha nem is ajánlásokat, de nagyon érzékeny pontok megjelölését vállalják annak érdekében, hogy a politika tudja kezelni ezeket a kérdéseket.
E nagyon rövid témamegjelölés után hadd kérjem meg Elek István barátomat, a Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány elnökét - amely közalapítvány intézeteként működik a Kölcsey Intézet - arra, hogy néhány szóval köszöntse önöket, és jelezze azt is, hogy mi ennek a közalapítványnak a jelentése, miért jött létre, és hogyan kapcsolódik az ő terveikhez, az ő munkájukhoz az, amivel mi itt most foglalkozunk." Vissza