Hátrányos helyzetű mezőgazdaság...

Előszó

Abszolút értelemben is, de terjedelméhez képest különösen gazdag írás Elek Istváné. Rálátása az elemzett anyagra imponáló, értkelő rendszerének s elemző képességének biztonsága tanulmányát láttató erejűvé teszi. Különösen erénye, hogy nem csupán a szociográfiákban megjelenő sokoldalú társadalom-kritikát tudja közvetíteni, hanem a szociográfusok tökéletlenségének szociográfiai mozgalmunk önámításból, kényszerekhez igazodásból és faluféltő közíróink félig-meggondolt gondolatrendszerének gyengeségeiből fakadó értékzavarának kritikáját is. Mindezt azért tudja megtenni, mert saját gondolatrendszere fogalmilag differenciált, a különböző típusú jelenségeket mint különbözőket és mint egymásra vonatkozókat biztonságosabban tudja értelmezni az elemzett írások szerzői többségénél. Gyengesége - bár lehet, hogy ez nem a szerző tudásának elégtelenségéből, hanem csupán a terjedelem korlátozottságából fakad - hogy a bevezetőben tett ígérete és az egyes fejezetekben tett kísérletei ellenére, a szociográfikus társadalomkritika 15 éves eszmetörténetét csak felületesen közvetíti. (Amit ebből mégis megragad: a városokba koncentrálódás szükségszerűségének túlhangsúlyozása a 70-es évek elején; az igazgatási rendszer kritikájában a szakszerűséget előtérbe állító szempont helyett az érdekérvényesítés szempontjának előtérbe kerülése később; a községi és a szövetkezeti demokrácia hiányának emberi gyengeséggel, kulturális elmaradással való magyarázata helyett a hatalmi rendszer struktúrájával számoló magyarázatok előtérbe kerülése, stb., az kétségtelenül igaz. S léteznek azok a reálfolyamatok is, amelyeket a történelmi háttér, a szociográfiák tárgya változásának érzékeltetésére kiemel.) Vissza