Eldorádó Délibábja

Fülszöveg

A gazdag XX. századi latin-amerikai esszéirodalom egyik legkiemelkedőbb képviselője a közelmúltban elhunyt, kolumbiai Germán Arciniegas (1900-1999), aki sok ragyogó kötetben mutatta be a földrész kultúrtörténetét. Magyarul eddig két kötete jelent meg (A karibi világ életrajza, 1977; Eldorádó lovagja, 1980), mindkettő nagy sikert aratott. A kötetünkben szereplő tizenkét esszé mögött hosszú évek kutatómunkája áll, de a szerző nem a szaktörténész szemével és módszertanával mutatja be hazája és Spanyol-Amerika történelmét, hanem szellemesen csapongva, vérbeli esszéistaként. Témái mindig fontosak. Vagy azért, mert közkeletű tévedéseket igyekeznek eloszlatni, amikor régen elfogadott ismereteinket teszi vizsgálat tárgyává, vagy azért, mert valamilyen apró-cseprőnek látszó megfigyelésből vezeti el az olvasót egy-egy
lényeges felismerésig. Ennek a kolumbiai Passuthnak elég egy cserépdarab, kavics, retesz, zsalugáter, kukoricaszem vagy épp egy villámhárító, kályha, üvegharmonika, hogy... Tovább

Fülszöveg

A gazdag XX. századi latin-amerikai esszéirodalom egyik legkiemelkedőbb képviselője a közelmúltban elhunyt, kolumbiai Germán Arciniegas (1900-1999), aki sok ragyogó kötetben mutatta be a földrész kultúrtörténetét. Magyarul eddig két kötete jelent meg (A karibi világ életrajza, 1977; Eldorádó lovagja, 1980), mindkettő nagy sikert aratott. A kötetünkben szereplő tizenkét esszé mögött hosszú évek kutatómunkája áll, de a szerző nem a szaktörténész szemével és módszertanával mutatja be hazája és Spanyol-Amerika történelmét, hanem szellemesen csapongva, vérbeli esszéistaként. Témái mindig fontosak. Vagy azért, mert közkeletű tévedéseket igyekeznek eloszlatni, amikor régen elfogadott ismereteinket teszi vizsgálat tárgyává, vagy azért, mert valamilyen apró-cseprőnek látszó megfigyelésből vezeti el az olvasót egy-egy
lényeges felismerésig. Ennek a kolumbiai Passuthnak elég egy cserépdarab, kavics, retesz, zsalugáter, kukoricaszem vagy épp egy villámhárító, kályha, üvegharmonika, hogy lenyűgözze tudásával a kultúrtörténet iránt érdeklődő olvasót. Arciniegas mindvégig Latin-Amerikáról, tehát a „másik Amerikáról" beszél, de természetesen folytonosan szembesíti megfigyeléseit északamerikai és európai jelenségekkel, írásai meggyőznek minket, hogy Amerika mindig is esszé, kísérlet volt. Érvei találóan szólnak a földrész tör-ténelmi-kulturális azonosságáról, egy sajátos világlátásról. Vissza