Elbeszélések

Fülszöveg

Katherine Mansfield 1888-ban született az újzélandi Wellingtonban egy bankár lányaként.
Gyermekkorát egy közeli kis faluban töltötte - több írásban is megjelenik ez az idilli vidéki táj. Később Londonba küldték zenét tanulni, és 1908-ban végleg ott telepedett le.
Operaturnékkal járta az országot, teherbe esett, s a botrány elől egy bajorországi panzióba menekült, ahol elvetélte gyermekét. Németországi élményeit feldolgozó első novellái a New Age című folyóiratban, majd első kötetében (In a German Pension, 1911) jelentek meg.
1911-ben ismerkedett meg a szép reményű irodalmárral, John Middleton Murryval, aki előbb albérlője, majd szeretője, 1918-ban pedig a férje lett. Attól fogva Murry publikálta történeteit az általa szerkesztett Rhythm és Blue Review magazinban, az ő révén vált az Athenaeum rendszeres kritikusává is, igazi elismertsége azonban csak második kötetével (Bliss and Other Stories, 1920) tett szert.
Már az 1910-es évek közepén tüdőbajt állapítottak meg nála, s a gyógyulás érdekében hosszú időszakokat töltött Dél-Franciaországban és Svájcban. A háború alatt ő és a férje közeli ismeretségbe került D. H. Lawrence-szel és feleségével, Friedával, valamint Virginia Woolffal is. Betegsége egyre inkább elhatalmasodott rajta, s 1922 végén - ebben az évben publikálta élete utolsó kötetét, a The Garden Party and Other Stories-t - beköltözött a fontainebleau-i Gurgyijev-intézetbe, de az ott alkalmazott sajátos, ezoterikus gyógymód sem segíthetett rajta. 1923 januárjában tüdővérzésbe halt bele.
A novellák túlnyomó többsége a magányról, az elmagányosodásról szól, s emögött ott lappang a társhoz, közösséghez tartozás igénye, vágya, álma. Láthatatlan főszereplőjük az Idő. Az Idő, melynek feladata az, hogy romboljon. Hitet, illúziót, álmot, szerelmet. Mindent, ami két embert összeköt, vagy valaha is összekötött. Az Idő, mely minden gyönyört elpusztít: Mansfield a gyönyör hiányának írója. Legplasztikusabb és legemlékezetesebb alakjai vagy rendkívüli mértékben tudatában vannak az időnek, vagy - még gyakrabban meghatározta az ember egyéniségét, amely több év távlatából teszi próbára az egykori szerelmeseket, amelynek múlása, majd visszaidézés önmaga számára is hátborzongató tettre késztet egy férfit.
Az impresszionisztikus, az érzelmeket és a hétköznapi apróságokat, a finom részleteket egyaránt előtérbe helyező írások nemcsak a tudatfolyam-technika és a több nézőpontú előadás fejlődéséhez járultak hozzá, hanem az angol kispróza elbeszélőmódját is elfordították a Maupassant-féle "jól megcsinált történettől" - a csehovi érzékenység felé. Kötetünk - amely a Naplók, levelek-kel egy időben jelenik meg - ebből a kivételes életműből nyújt minden eddiginél bővebb válogatást. Vissza