Elbeszélések 1852-1859/Elbeszélések 1863-1886/Elbeszélések 1890-1910

Fülszöveg

I. kötet - Elbeszélések
Ezzel a kötettel indul meg a Magyar Helikon Könyvkiadó tíz kötetre tervezett Tolsztoj sorozata, melynek első nyolc kötete az író szépirodalmi műveit, utolsó két kötete pedig értekező prózájának, leveleinek és naplójegyzeteinek bő válogatását tartalmazza.
Az első kötet Tolsztoj Gyermekkor, Serdülőkor, Ifjúság című elbeszélésciklusát, valamint az író fiatalkori, 1852 és 1859 között írott tizennégy novelláját foglalja magába.
Tolsztoj fiatalkori írásaiban csodálatosan egyesül a legszemélyesebb élményvilág és a klasszikusan érett realisztikus ábrázolóművészet. Más írók életük delén túl fordulnak vissza gyermekkorukhoz, Tolsztoj - már huszonhárom éves korában - a látás férfias komolyságával és humorával, az ábrázolás biztos művészetével idézte fel gyermekkorának világát. Művészetének legjellemzőbb erényei - a páratlan lélektani éleslátás, a szigorú, s egyszersmind gyerngéd jellemrajz, az önámításra képtelen erkölcsi tudatosság, a tárgyi részleteknek s a testi megjelenítésnek érzékletes gazdagsága, az elbeszélés arányos egyszerűsége - mind jelen vannak már ifjúkori műveiben is.
II. kötet - Elbeszélések
Kötetünk Tolsztoj 1863 és 1886 között írott elbeszéléseit tartalmazza. Első darabja a Kozákok, utolsó az Ivan Iljics halála. E negyedszázad alatt írta meg Tolsztoj a Háború és béké-t és az Anna Kareniná-t, ekkor élte át gyötrelmes belső válságát, amelyből az orosz eszmetörténet jelentős fejezetét alkotó "tolsztojánus" tanok születtek meg.
A nagyszabású regényépítés s az intellektuális keresés kettős erőfeszítése szerényebb helyet juttatott Tolsztoj szellemi munkásságában a novellairodalomnak. Elbeszéléseit erkölcsi eszméinek hordozójául szánta - sok közöttük a tanmese, példázat s az iskolai ábécéskönyve részére írott gyermekmese. E tömör és rendkívül egyszerű írásokat éppen parabolisztikus élességük miatt érezheti korszerűnek a mai olvasó, s egyszersmind tanúja lehet annak a különös szellemi ellentmondásnak, hogy Tolsztoj a tanító célzatú írásokkal szinte egy időben írta a teremtő művészi elfogulatlanságnak olyan mesterműveit, mint a Polikuska, a Holsztomer és a Dekabristák.
III. kötet - Elbeszélések
A Tolsztoj-sorozat harmadik kötete az író 1890-től haláláig írott elbeszéléseit, a függelékrészben pedig 1851 és 1908 között írott, befejezetlen novellatöredékeit tartalmazza. Az előbbiek közül kimagaslik a Kreutzer szonáta hatalmas erejű és megdöbbentően elfogult vitairata a gazdagok házassági erkölcse és általában a testi szerelem ellen, a Szergij atya önkínzóan ironikus példázata a passzív, emberektől elvonult szentségkeresés lehetetlenségéről, a Gazda és cseléd mélyre világító s megfogalmazásában kristályosan egyszerű párhuzama a vagyonszerzés és szeretet összeférhetetlenségéről, a Hadzsi Murat színgazdag és kemény rajzú nagy körképe a hódító Oroszországról, a leigázott kaukázusi törzsektől a cári udvarig. Valamennyi kései novellában megnyilatkozik a válaszaiban utópikus tolsztoji filozófia, itt-ott elhalványítja a művészi ábrázoló erőt, sokszor azonban az irányzatosság kiélesíti az író látását, felvillanyozza szatírikus erejét, vagy éppen szenvedélyes költői lendületet ad az öreg Tolsztoj novellákba rejtett reménytelen prófétáinak. Vissza