El coronel no tiene quien le escriba

Előszó

Részlet a könyvből

Az ezredes kinyitotta a kávésdobozt, és látta, hogy csak egykanálnyi van benne. Levette a fazekat a tűzhelyről, a fele vizet a földes padlóra löttyintette, aztán egy késsel a fazékba kotorta a doboz belsejéből a fémkaparékkal keveredett kávépor maradékát.
Amíg az agyag tűzhely mellett üldögélve várta, hogy felforrjon az ital, az ezredesnek olyan érzése támadt, hogy mérges gombák és liliomok sarjadnak a zsigereiben. Október volt. Bajosan kijátszható reggel, még az olyan embernek is, mint ő, akinek már sok ilyen reggelben volt része. Ötvenhat esztendőn át - amióta véget ért az utolsó polgárháború - az ezredes mást se csinált, csak várt. Kevés dolog köszöntött be az életében, de az október mindig beköszöntött. Felesége félrehajtotta a szúnyoghálót, amikor meglátta, hogy a kávéval belép a hálószobába. Az éjszaka asztmarohamot kapott, és most kábult volt. De azért felült, hogy elvegye a csészét.
- Hát te? - kérdezte.
Vissza

Fülszöveg

Ötvenhat esztendeje, mióta véget ért a polgárháború, az ezredes egyre csak vár. A macondói körzet forradalmi kincstárnoka volt egykor, húszesztendősen már ezredes lett, s azóta mintha megállt volna az idő.
A polgárháború után egymást követő kormányok valamelyike tizenöt éve rendeletet hozott: nyugdíjat ígért a köztársaság egykori katonáinak, de a bürokrácia malmai lassan őrölnek - bajtársai lassan mind kihalnak mellőle, de az egykori harcos konokul kimegy a postahajó elé minden pénteken, várja, hogy megjöjjön a levél a nyugdíjáról...
Hiába - az ezredes úrnak nincs, aki írjon. A házból már mindent eladtak, csak egy régi óra meg egy régi kép maradt (azok nem kellenek senkinek), és egy kakas, melyet az ezredesék fia nevelt, amíg egy rendőr le nem lőtte a kakasviadalon, mert tiltott röplapokat terjesztett.
Hogy feleségével éhen ne vesszenek, amíg megjön az első nyugdíj (bár szívük mélyén sejtik, hogy sosem jön már meg: kell az a pénz a minisztériumi tisztviselőknek is), ezt a kakast akarja eladni az ezredes don Sabasnak, aki egykor az ezredes pártjának vezető embere volt, s aztán nemcsak átvészelte a politikai üldöztetést, hanem - egy kis ügyeskedéssel, korrupcióval - a falu leggazdagabb embere lett...
Távoli világot ismerünk meg García Márqueznek ebből a korai kisregényéből, ám a fantasztikus intenzitással ábrázolt életek, sorsok mégis ismerősnek tetszenek... Vissza