Előszó
Ült Krisztus előtt 8000-ben, 900-ban, vagy utána 1000-ben a régi ember a tárgya előtt, és nézte szeretettel vagy fogvacogva. Rettegett tőle, aztán imádta, mert nem tudta, nem él-e. A tárgy...
Tovább
Előszó
Ült Krisztus előtt 8000-ben, 900-ban, vagy utána 1000-ben a régi ember a tárgya előtt, és nézte szeretettel vagy fogvacogva. Rettegett tőle, aztán imádta, mert nem tudta, nem él-e. A tárgy ragyogott és bőséges jelentést árasztott, amely betöltötte a vidéket. A tárgy és a régi ember együtt uralkodtak a világ felett, a tárgy egyenrangú volt azzal, aki létrehozta.
A dolgok iparosainak és művészeinek önlátása és gőgje azonban, az egyre rutinosabban élő embertömegekével együtt nőttön-nőtt, A mester észrevette, hogy azt a tárgyat ő csinálta. Nevet szerzett vele, amelynek híre felzavarta a környéket és messze földre is elharsogott. A mű önjelentőségének fénye elhalványodott, az emberek 1910-ben a művészt és kinyilatkoztatásait bámulták és firtatták, nem a művét. - A tárgyi kultúra birodalmának trónjáról eltávolították a tárgyat, azon már csak a személyiségek és eszmék bálványai terpeszkedtek.
A művészek, a mesterek, az iparosok, a gyárak, a gépek száma egyre nőtt. Tárgyak, művek, irányzatok és tárgyakat csináló emberek sokasága borítja el a szemhatárt. Az egyik művész feltűnően szépen kancsalít, a másik erényt farag abból a különbségből, amely ideológiája és alkotásai között van, a harmadikat a következetesség szentjévé avatják, mert egész életében ugyanazt csinálta, művészkalandorok húznak el mellettünk limuzinjaikon. - 2000-ben a lényeg a puszta cselekedet. A csinálás - és csinálás. A művészetet sejtető, művészies tett önmagában értékelődik, a mű, a személy és az eszme jelentősége nélkül. - A tárgyi kultúra menetének élén most már egyedül a tevés-vevés fétise halad.
Az emberek többségének feszesen kinyújtott lába együtt lendül a ma-sírozókéval. Mindig voltak azonban, akik nem mentek el a felvonulásra. Becsuktak ajtót-ablakot, üldögéltek kissé megrettenve, de szúrós tekintetükkel nyugodtan a szépséget kutatva. Érezték, hogy az a dologban van és nem az eszme által beteggé tett emberben, meg nem a fontoskodó jövés-menésben. Csakis a műben magában. - Masaccio arcának tarkabarka bőrfelületét, körmeinek bordázatát,
Vissza