Előszó
Ékes László születő könyvét olvasva sok gondolat, érzelem ébred az ember fejében és szívében. Mivel a krónikás egy pillanatra sem kíván "objektív" lenni - természetesen a pünkösdi fesztiválok kronológiája, programja és szereplőinek bemutatása ez alól kivétel -, így műve bevallottan emberközeli, szubjektív. A szívet melengető sorok, visszaemlékezések, Gottvald Károly fotoriporter kétszáznál több remek felvételének segítségével, nem csak tizennégy év történetét ölelik fel a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület életén keresztül, hanem az elűzetés elől, után szekszárdivá lett németség múltját, színes, gazdag kultúráját, hagyományait, szokásait, megmaradásuk okát: a hit, a szorgalom, a munka, a német nemzetiség, magyar hazafiság fontosságát is. Elbeszéli-elmondatja a szerző, hogyan és miért kell magyarországi németnek lenni. Teszi mindezt az alkotó ember, nemzetiségünk tiszteletével, meg nem tagadva korábbi sajtófőnöki, magyartanári múltját, illetve alakjainak, szereplőinek tevékenysége, múltja, kultúrája után érdeklődő újságírói jelenét.
Több ez a könyv, mint tizennégy pünkösdi fesztivál története, hiszen mindenhez és mindenkihez kapcsolódik egy-egy újabb információ. Megjelenik ugyanis a zene-, illetve táncszeretetünk, a hagyományőrzésünk, jelképünk, hitünk, ünnepeink, ünnepléseink mikéntje, identitásunk, házon-hazán belüli és azon kívüli hídszerepünk, építő, közösséget teremtő tevékenységünk.
Vissza