Éjszakai kamionos

Fülszöveg

Őszintén irigylem Boldogh Dezsőt. A könnyedségét,
a harmóniáját a szövegkezelésének természetességét. Évekkel ezelőtt elindult egy úton, és végtelen
nyugalommal megy előre, mint - hogy eljátszunk
ennek az újabb kötetének a címével - az igazán jó
kamionsofőr, aki fáradhatatlan, aki éjszaka is dolgozik, de nem alszik el a volánnál, mert az övé az az
út, amin halad. Mondjuk így: megy előre, vezet,
valahol Európában, és erő van ebben az előre menetelésben, és nyugalom van, és benne van ebben
annak a tudása is, hogy ő végül is valami olyat szállít,
amit más nem képes szállítani.
Évekkel ezelőtt már írtam Boldogh Dezsőről egy rövid reflexiót. Akkor valami
olyasmiről beszéltem vele kapcsolatban, hogy monológjai a szakrális állapot
elérését tűzik ki célul. Hogy versei olvastán az az érzésem, írtam akkor, hogy
olyan tudati szintet céloz meg az írás pillanatában, aminek révén médiummá
válhat: másképpen fogalmazva, valamiféle önkívületi állapotba jut el a munkáival, amikor is a... Tovább

Fülszöveg

Őszintén irigylem Boldogh Dezsőt. A könnyedségét,
a harmóniáját a szövegkezelésének természetességét. Évekkel ezelőtt elindult egy úton, és végtelen
nyugalommal megy előre, mint - hogy eljátszunk
ennek az újabb kötetének a címével - az igazán jó
kamionsofőr, aki fáradhatatlan, aki éjszaka is dolgozik, de nem alszik el a volánnál, mert az övé az az
út, amin halad. Mondjuk így: megy előre, vezet,
valahol Európában, és erő van ebben az előre menetelésben, és nyugalom van, és benne van ebben
annak a tudása is, hogy ő végül is valami olyat szállít,
amit más nem képes szállítani.
Évekkel ezelőtt már írtam Boldogh Dezsőről egy rövid reflexiót. Akkor valami
olyasmiről beszéltem vele kapcsolatban, hogy monológjai a szakrális állapot
elérését tűzik ki célul. Hogy versei olvastán az az érzésem, írtam akkor, hogy
olyan tudati szintet céloz meg az írás pillanatában, aminek révén médiummá
válhat: másképpen fogalmazva, valamiféle önkívületi állapotba jut el a munkáival, amikor is a szöveg szinte magától születik.
Új kötetét olvasva ugyanezt érzem. És, hogy ezt az érzést képes felkelteni
bennem a szerző, ez abból fakad, hogy nagyon könnyedén rímel: versei néhol
olyan természetességgel szervezik önmagukat, valami olyan erővel buknak a
felszínre a sorok, hogy azt valóban csak irigyelni lehet. Egyetlen példa minderre:
"Két gyertyaszál a benti szélben / lobog a vers rom dalom / nagy huzattal
hazatértem / botorkálok boldog-vakon / szentiván-éj mit lássak rajtad / égi-ösvényed túl megszokott — / (ihelltél lógattad a sarkad / s a mű a mű talán
feldobott?)" Igen, ez a boldog-vakon botorkálásr ez jellemzi a szerzőt, és az
igazán és líraian nagyszerű költőket is éppen ez jellemzi. Kedvenc íróm, jerome
Dávid Salinger egyik mondata jut eszembe, miszerint "az igazi bölcs
bizonytalanul halad az útján, de mindig célba ér".
Boldog-vakon megy előre ennek a mostani kötetnek a szerzője is, de tudom jól,
hogy célba ér ő is, mert aki ilyen sorok megfogalmazására képes, az valóban elérte azt a szakrális állapotot, amelyben jelentős költők jelentős munkái megszülethetnek.
Petőcz András Vissza