Éjszaka gyűrött atlaszon (dedikált példány)

Fülszöveg

Hatvan költemény. Ennyi fért be első válogatott kötetembe. Lehetett volna több is, kevesebb is, de Alexa Károly szerkesztőmnek támadt ez a félig komoly, félig tréfás ötlete - ha már valahol meg kell húzni a határt. Rábólintottam: ha már én hatvan vagyok - miért ne lehetnének verseim is hatvanan.
Az első ciklus 1965-1975 közötti szegedi éveimben született költeményeim java. 1965. azért jelentős életemben, mert akkor fejeztem be Szegeden az egyetemet - 1975. elszakadásomat jelzi ifjúságom városától, s egyben egy új korszak kezdetét is: a Mozgó Világ megalapításáét, részvételemet egy forrongó, ifjabb művészgeneráció harcaiban.
1985 után másfél évtizedig nem jelent meg verseskönyvem, így indokolt, hogy a harmadik ciklus véghatára 2000. Az Éjszaka gyűrött atlaszon ezért úgy magánhistória, hogy embertörténelem: egy magyaré, aki, ha előbb hal meg - már csak múlt századi költő.
Engem ittfeledett az Idő.
Féja Géza az Erdő a vadaknak-ról:
Semmit sem harap el, semmit sem szorít a tudat küszöbe alá. Mindent kimond, ha nem tehetné, azt hiszem, teljesen elhallgatna. Költészetében nyoma sincs pesszimizmusnak, a gyengék menedékének. Veress Miklós nem csupán bírja a drámát, de életformának fogadja el.
Vasy Géza a Bádogkirály-ról:
A Bádogkirály is az egyszeri emberi létezésnek tárgyiasult jelképe: a költői lété, amely a versben válhat halhatatlanná. Olyan versekben, amelyek az emberi lényegről beszélnek egyszeri, de feledhetetlen módon.
Tarján Tamás a Porhamu-ról:
Gondjaiban és ellentmondásaiban is sajátunkká élni a hazát: ez szinte parancsként fogalmazódik meg Veressnél; lírai személyességébe természetszerűleg tartozik bele a hazaszeretet.
Monostori Imre a Vakügetés-ről:
A személyes hiányérzet... újfent kollektív életérzés tükörképe; Veress Miklós istenkereső nyugtalansága alighanem korunk egyik problémáját fogalmazza meg: "lélekhiány a testem, istenhiány az Isten".
Rónay László a fényárnyék-ról:
Veress Miklós pontosan látja, és többféle változatban föl is dolgozza, hogy a századvég eseméynei mérhetetlenül felgyorsultak, s az ember, aki a végtelen szabadságra áhítozik, voltaképp önmaga foglya. A költő hite szerint e magára hagyott, félelme béklyóiban vergődő ember nem reménykedhet földön túli hatalmak jótékony közreműködésében.
Alexa Károly az Éjféli verőfény-ről:
Ez a nagy költészet önmagáért van és önmagából építkezik. a "nagy" nem azt jelenti, hogy "élő klasszikus", hogy "halhatatlan", hogy "egy sorban...". Azt jelenti, amit a műkritika "grand art" kifejezéssel jelez. Nagyigényű és nagyszabású. Tehát természetes, magát a természettel egyenrangúnak tételező. Vissza