Éjszaka Bombayben

Előszó

Részlet:

Poggyásza készen várta, hogy partra szállítsák, hajófülkéjét rendbe szedte s most a fedélzeten állt, közvetlenül a kormányosi híd alatt s a repülő halakat nézegette, amelyek az Arab-öböl jadezöld hullámaiból löveltek a magasba, mint hosszú ezüstceruzák, majd a következő pillanatban ismét eltűntek a csillogó tajték és szikrázva szétfröccsenő víz között. Magas termetű, jóképű fiú volt, olyan széles vállakkal, hogy Hanover-streeti szabója bátran elállhatott attól, hogy kitömje kabátját. Ruhái tapintatosan közölték a nézővel, hogy Londonból származnak, ennek ellenére nyilvánvaló volt, hogy gazdájuk csak amerikai lehet. Kék szeme, állának vágása, de főkép ajkainak merészen ívelt vonala s a sok apró ránc a szeme körül elárulta. Ez az arc elmondta magáról, hogy egy kissé nyughatatlan vérű népből származik, amely szeret játszani s ért a nevetéshez. Az a fajta amerikai volt, aki ismerte a világot, ismerte a maga útját s így sok tekintetben veszélyes ember volt - első sorban önmagára veszélyes.
Holott azt tartotta magáról, hogy már levetette fiatalsága féktelen vadságát s megállapodott emberré lett. Sőt, büszke is volt rá, hogy még alig múlt harmincéves s már észretért s fegyelmet tanult. Ez volt az oka annak is, hogy gondosan, sőt némi pedantériával maga csomagolta el holmiját, ahelyett hogy a stewardra bízta volna; ez volt az oka, hogy rendszeretőn kihúzott minden fiókot s a szekrény ajtaját is nyitva hagyta, hogy lássák, nem felejtett benne semmit. Lelkigyakorlatnak szánta az ilyesmit, fegyelmi leckének - rendben tartja ügyeit, hogy ezzel is bebizonyítsa önmagának, milyen komoly, meglett ember, s milyen jól megszervezett s tevékeny rendszeretetre nevelte önmagát. Vissza