Éjjeli menedékhely

Előszó

Részlet a könyvből:
Barlangszerü pince. A tömör, nehéz bolthajtás füsttől fekete; a mész imitt-amott lehullt. A világosság a nézőtér felől esik a szinpadra, felülről lefelé, egy jobboldali négyszögletes ablakon át. A jobb sarokban Pepel kamrácskája van, melyet a többi helyiségtől vékony fal választ el. Az ide szolgáló ajtó mellett Bubnov lócája áll. A bal sarokban nagy orosz kályha. A bal, vastag falban a konyhába vezető ajtó. A konyhában Kvasnya, a báró és Násztya laknak. A kályha és az ajtó között a falon széles ágy, előtte piszkos kartonfüggöny. A falak mellett mindenütt hálóhelyek. Az előtérben a baloldali falnál fatuskó. kis csavarsatuval és üllővel. Mindkettő a tuskóra erősitve. A tuskó előtt egy kisebb fadarab, melyen Klests ül a satu előtt. Egy pár régi zárba csinál kulcsot. Lábainál két köteg kulcs, drótkarikára erősitve, egy összeütött pléh szamovár, kalapács, reszelők. A tér közepén nagy asztal, két pad, falócza, valamennyi festetlen és piszkos. Az asztalnál Kvasnya, aki a szamovárral babrál s a gazdasszonyt adja, továbbá a báró, aki egy darab fekete kenyéren majszol, végül Násztya a lócán ülve, kezeibe támasztja fejét. Előtte rongyos könyv, melyből olvas. Az ágyon, a függöny mögött, Anna fekszik. Gyakorta hallatszik a köhögése. Bubnov ül a lócáján. Térdei között sapkacsináló formát tart. Kezeiben ócska, szétfejtett nadrágok. Látszik, hogy azon töpreng, hogy lehetne belőlük sapkákat készíteni. Mellette törött kalapskatulya, melyből sapkaernyőket szabdal; viaszkosvászon darabok és hulladékok. Szatin, aki most ébredt fel, a lócán fekszik és kiabál. A kályhán - a néző által nem látva - fekszik a szinész. Hallani köhögését és amint a kályhán ide-oda mozog. Reggel van, tavasz kezdetén.
Vissza