Éjjel-nappal rock

Fülszöveg

Lauxnak kellett volna a Dob utcában laknia, nem Pressernek. Presser igazi otthona a Zongora utcában lett volna. Most már mindegy, az Omega és az LGT így is egészen jól elboldogult. Ahogyan Sam Phillipsnek is sikerült az élet: a Sun lemezcég tulajdonosa nem hiába sóhajtott fel, hogy „ha találnék egy fehér embert fekete hanggal " Bejött Elvis. A Decca cég viszont kirúgta a Beatlest 1962. január elsején; a liverpooliak nem bánták, és a Deccától Mekkáig jutottak. Még akkor is, ha hatvanötben Genovában, Milánóban és Rómában egyaránt csak fél órát szíveskedtek játszani Peppino di Capri „előzenekaraként". A szívhez szóló olasz énekes rockerként kezdte, miként Koós János is énekelte a Twist Againt, az Oh Carolt, a Speedy Gonzalest, és egy rock and roll-szám-mal nyerte meg az 1969-es Táncdalfesztivált. Az Illés azon a vetélkedőn vált központi témává három évvel korábban: a hangzástól a fiatalok lehidaltak, igaz, az idősebbek úgy vélték, ezt még nézni is fáj, fáj, fáj Ed Suliivan gondolt a... Tovább

Fülszöveg

Lauxnak kellett volna a Dob utcában laknia, nem Pressernek. Presser igazi otthona a Zongora utcában lett volna. Most már mindegy, az Omega és az LGT így is egészen jól elboldogult. Ahogyan Sam Phillipsnek is sikerült az élet: a Sun lemezcég tulajdonosa nem hiába sóhajtott fel, hogy „ha találnék egy fehér embert fekete hanggal " Bejött Elvis. A Decca cég viszont kirúgta a Beatlest 1962. január elsején; a liverpooliak nem bánták, és a Deccától Mekkáig jutottak. Még akkor is, ha hatvanötben Genovában, Milánóban és Rómában egyaránt csak fél órát szíveskedtek játszani Peppino di Capri „előzenekaraként". A szívhez szóló olasz énekes rockerként kezdte, miként Koós János is énekelte a Twist Againt, az Oh Carolt, a Speedy Gonzalest, és egy rock and roll-szám-mal nyerte meg az 1969-es Táncdalfesztivált. Az Illés azon a vetélkedőn vált központi témává három évvel korábban: a hangzástól a fiatalok lehidaltak, igaz, az idősebbek úgy vélték, ezt még nézni is fáj, fáj, fáj Ed Suliivan gondolt a korosabbakra is: híres show-jában a Rolling Stonesnak azt kellett énekelnie, hogy „let's spend somé time together!", mert a „töltsük együtt az éjszakát!" (let's spend the night) felszólítás botrányt keltett volna az Államokban. Ott, ahol nagyobb furcsaságok is előfordultak: „Woodstockot" például nem is Woodstockban, hanem Bethelben tartották. „Ideát" pediga Status Quo jubileumi lemezén egyetlen Status-szám sem akadt, míga Hungaria Rock and roll party című albumára hat nap alatt készült el hét klasszikus dal. Nagy szám volt továbbá, hogy Michael Jackson Thriller című nagylemezének tizenegy darabja közül öt került az amerikai lista élére. (így állt össze a nyolcvanas évek Jackson Five-ja.) A közönség itthon is lelkesedett: „Répa, retek, mogyoró, éljen az Új Rákfogó!" -üvöltözte az Alfa mozi rockmatinéján, a gitáros Radiccsal kapcsolatban pedig azt követelte: „Bélát a pártba!" ABenkó Dixieland Bandet viszont tojászáporral lepte meg az amatőr zenekarok versenyének döntőjén, a régi Sportcsarnokban Ízelítőnek talán ennyi is megfelel. A kedvcsináló mozaikjainál százszor több sztori szerepel e könyvben. A Bili Haleytől a Metróig, a Bee Geestől Whitney Houstonig, a Beach Boystól a Chicagóig csaknem száz legendás magyar és külföldi előadó, illetve zenekar történeteit felelevenítő, a műfajhoz illően illusztrált kötettől a kiadó azt reméli: az olvasó nem teszi le. Se éjjel, se nappal Vissza