Éjféli verőfény

Fülszöveg

Álomtörténelem. Ezt választottam furcsamód vadonatúj, mégis válogatott kötetem első ciklusának címéül. Lehetett volna azonban az egész könyvé is, hiszen gyerekkori agyhártyagyulladásom után nem egyszer véltem azt, hogy valamiféle ködben élem át sorsomat, mások számára megmagyarázhatatlan jelenések és jelek között. Azaz: mintha csak fizikálisan lennék jelen saját köznapi történelmemben, mert metafizikailag máshol. A legutóbbi másfél évtizedben lehetséges, hogy ezért nem adtam ki kötetet a kezemből, holott ennek a könyvnek az anyagát majd háromszor ennyi - egyébként publikált - kéziratban válogattam. A kordivattal ellentétben nem megjelenéseim számát akartam gyarapítani, hanem kivárni, amíg az a sok ezernyi sor könyvvé érik.
Most ez történt. Magam is döbbenten vettem észre, hogy az 1985 és 2000 között írott verseimnek java része egyszerre magánhistória és kelet-közép-európai történelem, sőt, azt a gyökérzetet is fölkutatja, mely a biblikus időkbe mélyül. Mindezen a keresve-keresetlen kompozíción az sem változtat azért, hogy szigorú időrendiség uralkodik a könyvben, hiszen születésemtől, gyerek-, kamasz- majd egyetemista koromtól egyenesen vezet az út (hazai és határon túli változások rengetegében) koraszülött unokám világrajöttéig, mely utóbbiban megvilágosodik létünknek ez a furcsa hármassága, mintha a betlehemi csillag fényénél nyílna föl a szem.
Bízom olvasóimban, hogy azt is megértik: sem ez, sem az a szenvedéstörténet, mely áttételesen is jelen van új könyvemben, nem festett érzés vagy vérzés. Ugyanúgy vált életem részévé mások halála is, mint minden éjszakai álmom. Nagyon későn tudtam meg, hogy vannak, akik nem álmodnak mindig és olyan intenzitással, mint én, s talán így nyugodtabbak és boldogabbak. De nekik is ajánlom e könyvet, mint versbéli kalandot, ahogy eddigi és leendő írásértőimnek. Egyszóval (mert kettővel) mint a literatúrához hívebb időkben: "Utánam, olvasó!" Vissza