Einstein, a humanista

Előszó

Részlet a könyvből:
Vita a humanizmus körül.
Az elmult esztendők során, mint majdnem minden kifejezéssel, a „humanistá"-val is erősen visszaéltek. Bágyadt polgári lelkek, akik gyáván elhúzódtak az égszakadás-földindulás elől, humanistáknak nevezték magukat, akik szellemi függetlenségük ormára hágnak az alacsony és közönséges emberek társaságában való megmaradás helyett. Nem csoda tehát, ha igen sokan az emberiség többségét alkotó „profanum vulgus"-ból, főleg pedig azok, akik tényleg harcoltak és küzdöttek, mikor már csak ez segíthetett az emberiséget fenyegető példátlan veszedelemmel szemben, gyanakvással nézik a „humanisták"-at. Mások viszont csupán jámbor és szorgalmas filozófusokat látnak bennük, akik a görög nyelvvel vagy a renaissance irodalmával foglalkoznak. Ennek is megvan a maga alapja. „Európéerjeink" közül, már mint azok közül, akik az elmúlt években kérkedtek ezzel a jelzővel, igen sok a szőrszálhasogató „filosz", akik Európa és az európaiság fogalmát tökéletesen kimerítve látták azáltal, hogy a legrégibb európai nyelvemlékek vagy egy késő középkori nyelvtudós feljegyzései között bogarásztak. Természetesen nem tartozunk azok közé, akik a „humanizmus"-nak akár ezt a részét habozás nélkül elvetjük, hanem mint minden tudománynak, ennek is látjuk a jelentőségét, de - csak mint tudománynak, s nem mint világnézetnek. Vissza