Egy antropológiai pedagógia alapvonásai

Fülszöveg

Részlet a könyvből:
A nevelés alapvető értékeire és azok gyakorlati következményeire vonatkozó értelmezési kísérletünkben abból induljunk ki, hogy ezzel kapcsolatos korábbi kérdésfelvetések ma már nem állnak fenn. A nevelésről, művelődésről és oktatásról való gondolkodást ugyanis minden korban meghatározta a kérdés - s az abban megfogalmazódó kétely -, vajon mi tekinthető egyáltalán helyesnek ebben a vonatkozásban. A vallási és társadalmi életnek azok az "előzetesen meghatározott" értékei, amelyek emberideálok formájában az egyes történelmi korokban felmutatták az azok elérésére irányuló helyes eljárás kritériumait, megszabták az erről való gondolkodás lehetséges irányait és tartalmait is. Ez a sajátosság megmaradt akkor is, amikor a múlt század végén a felvilágosodás eszméinek hatására elsőként a polgárság, majd a munkaosztály emancipációs törekvéseiben megjelenő új gondolkodásmód igyekezett leszámolni az "előzetesen meghatározott" tartalmakkal s helyettük a szociális élet jövő felé irányuló újraformálásának lehetőségei felé fordult. Maga a cél, a társadalom emancipáción alapuló átalakítása - többek közt az iskolai esélyegyenlőség segítségével - továbbra is társadalmilag rögzített marad. Természetesen ez a "rögzítettség" utópikus vonásokat tartalmazó elképzelések által jelenítődik meg, ami a második világháború utáni időszakban, politikai és gazdasági jelenségek egész sorától kísérve, mintegy két évtizeden keresztül lényegében mégiscsak képes volt beváltani ígéretét: az iskoláztatás által biztosított szociális felemelkedést. Vissza