A vidék forradalma - 1956

Előszó

Anzenbacher írja a keresztény társadalometikáról szóló könyvében, hogy a társadalommal foglalkozó tudományok is viszonylag önállóak és öntörvényűek, azaz autonómak. A szerző hivatkozik a II. Vatikáni Zsinat egyik szakaszára, amely kimondja, hogy a szaktudományok autonómiatörekvése jogos, mert a valóság megismerését célozza, „a teremtettség révén ugyanis a valóság minden egyes részének megvan a szilárd jellegzetessége, sajátos igazsága, továbbá saját törvényszerűsége és saját rendje, melyet az embernek az egyes tudományok és technikák saját módszereinek elismerése mellett tiszteletben kell tartani (GS 36)."
E kötet tanulmányait végigolvasva nyilvánvaló a fenti idézet igazsága, a történettudomány autonóm, mert önálló tárgya, fogalomrendszere és kutatási módszere van, ami lehetővé teszi, hogy megismerjük a múlt valóságát. Erre azoknak is szükségük van, akik megtapasztalták 1956 forradalmát és abban a tudatban élnek, hogy élményük „objektív", mert valóságos és nem megtanult ismeret. A személyes tapasztalat azonban szubjektív, mert az ember „mentale Welt"-je, lelki világa megszűri a tapasztalati tényeket. A „valóság" elrendeződik az ember gondolkodásában annak a normarendszernek megfelelően, amelyet a családban, a szűkebb és tágabb közösségben megtanult.
A történész egyik felelőssége talán éppen az, hogy a történeti eseményekkel, így 1956-tal kapcsolatban is feltárja az általános társadalomtörténeti összefüggéseket, akorabeli valóság „objektivitását" és lehámozza róla a kortársak tapasztalatának „szubjektivitását". Másrészt célszerű figyelembe venni, hogy a társadalom térbeli egyenlőtlenségeiből adódóan a történeti események térben és időben sajátos jelleget kaphatnak. Ez utóbbit e kötet tanulmányai is igazolják.
Az általános és az egyedi nagyon jól visszatükröződik az 1956-os forradalomra emlékező konferencia előadásaiban is. Anzenbacher szerint ugyanis „a humán tudományokat alapvetően meghatározza az a tény, mely szerint az embert sohasem lehet puszta objektumnak tekinteni, hanem mindig szubjektum is. Ha valamilyen tudományág (például történettudomány) tárgya lesz, azon a területen önmagának megfelelően cselekszik, és elméleti megragadása szempontjából ekkor van jelentősége annak, hogyan értelmezi önnön emberi mivoltát." Vissza