Együttélés, üldöztetés, népirtás

Előszó

Tisztelt Olvasó! A legújabb felmérések a világon élő cigányság létszámát 12 millióra becsülik. Közülük minden húsz-huszonötödik személy Magyarországon él. Kevesen tudják, hogy az európai államokat tekintve Románia, Bulgária és Spanyolország után hazánkban a legnagyobb a cigány népesség létszáma. A cigányok nyelve sehol sem vált elismert nyelvvé. A hazánkban élő cigányok (újabban analógiaként elterjedt a roma - cigány jelentése ember - szó használata is) törzsek, nemzetségek (vicák), nagycsaládok, sőt, egy-egy kiemelkedő családtag, hozzátartozó szerint differenciáltak. Eredetükről, gyökereikről sokszor csekély ismerettel rendelkeznek. Körükben emiatt is nagy szerepe van az idősek által őrzött hagyományoknak. Az írásbeliség hiánya miatt nincs írott történelmük, az általuk megéltek leginkább szájhagyományként, mondákban és énekekben élnek tovább. Ujabban szép cigány meséket is sikerült gyűjteni. A cigányok fájdalmas történeteiből, fennmaradt énekeiből kitűnik, hogy súlyos örökséget cipelnek; az évszázados kitaszítottságot, a társadalmon kívüliséget súlyos traumaként élték meg. A cigány tanulókkal való hatékonyabb foglalkozáshoz a pedagógusoknak jobban kell ismerni a velünk együtt élő cigányságot. Sokkal mélyebb ismeretekre lenne szükség, ebbe beleértjük, ajánljuk a kiadványunkba foglalt anyag feldolgozását is. A cigányok története iránti érdeklődés segítheti az eredményesebb oktatási és nevelési munkát, mivel a cigány tanulók mind az iskolának, mind a társadalomnak az átlagosnál nagyobb méretben ki vannak szolgáltatva. Emiatt is igénylik tanáraiktól a sorsukba való beleérzést, a barátságos, türelmes és őszinte bánásmódot. Vissza