Előszó
Hálaadó istentisztelet Joó Sándor születésének századik évfordulóján Imádkozzunk Istenünk, szeretnénk engedelmeskedni a Te Igédnek, áldani akarjuk a Te szent nevedet, de nem akarunk elfeledkezni semmi jótéteményről, amit tettél velünk. Köszönjük, hogy ebben a templomban olyan sokan olyan sok jót kaptunk Tőled. Kérünk, szenteld meg most a mi emlékezésünket, és add, hogy minden, ami itt ma este elhangzik, szolgálja a Te dicsőségedet és a mi hitünk erősödését. Ámen
Szeretettel köszöntöm a gyülekezetet, s szeretettel köszöntjük körünkben Joó Sándor lelkipásztor testvérünk gyermekeit, unokáit, a család minden tagját. Nagyon örülünk, hogy eljött közénk Dr. Gyökössy Endréné, kedves Reini néni. Köszöntjük Mező László csellóművész testvérünket, majd elmondja, hogy milyen szálak kötik ehhez a templomhoz, meg a Joó-családhoz. Köszöntjük Szabó Mihály és Szabó Péter testvéreinket, feleségüket, és mindazokat, akik azért jöttek, hogy együtt adjunk hálát Isten munkájáért. Azért, amit ennek a gyülekezetnek az első évtizedeiben elvégzett, és ma este különösen azért, amit a gyülekezet első lelkipásztorán, Joó Sándoron keresztül elvégzett. Azóta, hogy ő elment, már felnőtt egy nemzedék, lassan már kettő, és sokan vannak itt ma, akik személyesen már nem ismerhették őt. A múlt vasárnapi Reformátusok Lapjában szép cikk jelent meg arról, hogy ki is ő, és mit végzett, a Kálvin Kalendáriumban is van egy megemlékezés. Most csak annyit szeretnék mondani azoknak, akik nem tudják, miről van szó, hogy 1938-tól 70-ig ő szolgált itt a gyülekezetben mint lelkipásztor. Az ő szolgálata elején épült ez a templom, és még a háború előtt fölépült ez a szép U-alakú épületegyüttes. Isten megáldotta őt az igehirdetés és a lelkigondozás kegyelmi ajándékával. Ugyanakkor olyan hűséges lelkipásztora is volt ennek a nyájnak, hogy az ő szolgálatának gyümölcseit még ma, negyven évvel a halála után is arathatjuk sokszor. Legyen áldott Isten, hogy adta őt a gyülekezetnek, adta őt sokunknak. Hálás vagyok, hogy teológus koromban évekig ide járhattam, és én is hallhattam az ő igeszolgálatát. Mindezt néha különösen nehéz körülmények között végezte. Most, hogy a történelmi levéltárból előkerülnek szigorúan titkos irományok is, lehet olvasni azokban, hogy "minden vasárnap legyen ott valaki, aki figyeli, nemcsak azt, ami elhangzik, hanem azokat is, akik ott megfordulnak, ki kivel beszélget.
Vissza