Együtt! - De hogyan?

Előszó

Új jelenséggel találkozhatunk a hazai területfejlesztésben. Egyre több az "alulról", azaz a települési önkormányzatok és/vagy magánszemélyek által kezdeményezett, egy - természeti földrajzi és/vagy más szempontok alapján - meghatározott térszerkezeti egység, az ún. kistérség településeinek összehangolt fejlesztését célul kitűző településközi szerveződés. Ezeknek, a részben a klasszikus közigazgatási értelemben vett önkormányzati társulások kereteit meghaladó önkormányzati, részben civil társadalmi szerveződéseknek a száma ma Magyarországon már több mint 150-re tehető.
Kutatócsoportunk, az MTA Regionális Kutatások Központja Észak-magyarországi Osztálya az Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások Alapjától nyert támogatással 1993 márciusában indította el az "A kistérségi szerveződések szerepe a területfejlesztésben" című, a hazai kistérségi szerveződések sajátosságait feltáró kutatást. A kétéves program céljaként fogalmaztuk meg:
• a kistérségi szerveződések nemzetközi fejlődéstörténetének és néhány külföldi tapasztalatának összegyűjtését,
• az országban jelenleg működő, ill. szervezés alatt álló kistérségi szerveződések felmérését, tipikus és sajátos vonásaik bemutatását,
• a kistérségi szerveződések és a terület- és gazdaságfejlesztés, a területi ellátási funkciók intézményrendszere közötti, a hazai sajátosságokat és a nemzetközi tapasztalatokat figyelembe vevő kapcsolatrendszer alternatíváinak bemutatását.
Első lépésként megpróbáltuk felmérni, hogy valójában hány területi alapon szerveződött településszövetség működik az országban. Mi magunk is meglepődtünk, mikor hosszas telefonálás után, a "hólabda" módszer alkalmazásának eredményeként mintegy 70 kistérségi településszövetség, területfejlesztési társulás nyomára akadtunk. (És ez csak a kezdet volt!)
Minden általunk ismert szövetség számára kiküldtünk egy adatlapot, valamint kértük a szövetség vezetőit, hogy a szervezetük célkitűzéseit, eddigi működését bemutató kiadványokat, dokumentumokat is küldjék meg címünkre. Ugyanakkor képviselőiket meghívtuk egy országos tapasztalatcserére, Edelénybe. Körlevelünk és többszöri emlékeztetőnk ellenére csak a szövetségek egy része adott hírt magáról, a többiekről információink hiányosak voltak, vagy teljesen hiányoztak.
Második lépésként megszerveztünk egy konferenciát, ahol az érintettek találkozhattak egymással, közösen gondolkodhattak a kistérségi szerveződések szerepéről, lehetőségeiről, működésük stratégiai és napi kérdéseiről.
Harmadik lépésként személyesen is felkerestük az ismertté vált, létszámban a kezdeti 70-ről előbb 98-ra majd 120-ra növekedett regionális alapon szerveződött szövetségeket. A szövetségek vezetőivel készített interjúk összegzésével készült el a magyarországi kistérségi szerveződéseket bemutató helyzetkép első változata. Vissza