"Együtt az egyházzal" kis miseszövegek 35.

Előszó

A szentmise husvét utáni ötödik vasárnapon.

Az Ur Jézus mintegy útrakészen áll, hogy felmenjen a mennybe. Az Anyaszentegyház a mai napon és a következő három napon(könyörgő napok v. keresztjáró napok) következő imára hívja fel figyelmünket, mintha azt akarná ezzel jelezni, hogy halmozzuk el a mennybe menő Ur Jézust kéréseinkkel, hogy mint örökös közbenjárónk mennyei Atyja elé tárja azokat. Ő maga szólit fel erre bennünket a mai evangéliumban: "amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek..." A könyörgő napokon körmeneteket szoktak tartani a stációtemplomban. Faluhelyen, ahol nincs több templom, egy-egy útszéli kis kápolnához vagy kereszthez szokott menni a körmenet. Valószínűleg ezért nevezik a könyörgő napokat Magyarországon keresztjáró napoknak.
Tegyük ezeket a napokat tényleg könyörgő napokká.
Bízzunk annak az imának erejében, melyet az Ur Jézus nevében mondunk. "Jézus nevében" annyit jelent, mint az Ő tekintélyével, az Ő személye által. Ha jót kérünk (amit Isten isigazában jónak lát) és Isten akaratán megnyugodva, állhatatosan (kitartóan) és az Ur Jézus nevében kérünk, nem maradhat el a meghallgattatás. Maga az Ur Jézus igérte ezt meg. Milyen sok kérnivalónk volna. Nem csak a magunk igényeiért, hanem az Egyháznak és hazánknak igényeiért és szükségleteiért is. Igaza van a mai evangéliumnak, amikor ezt mondja: "eddig semmit sem kértetek az én nevemben". Vissza