Együtt a szegényekkel

Fülszöveg

„A szegényeknél és a kicsinyeknél van Isten Országának a kulcsa. Sőt, ők maguk a kulcs. Boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa, ők birtokolják! Ha nem nézzük őket, nem találjuk meg a kulcsot: tőlük kell megkérdezni Isten országának a nyitját. (...) A gazdag ember észre sem vette Lázárt. Közömbösségében eszébe sem jutott, hogy odavesse neki a morzsákat. Elvesztette Isten Országának a kulcsát, képtelenné vált megérteni Mózes és a próféták üzenetét. Ha egy halott feltámadott volna, még akkor sem értette volna meg! Vak volt: nem láthatta meg Istent, mert nem látta meg a szegényt. Ha vette volna a fáradságot és lehajolt volna az asztal alá, ha leereszkedett és megalázkodott volna, hogy belenézzen Lázár szemébe, akkor kiolvasta volna belőle mennyei Atyja gyöngédségét, megtalálta volna az írásoknak és Isten Országának a kulcsát; hitt volna a feltámadásban, remélt volna, és őt is felvitték volna az angyalok az égbe." (részlet az Élet Kenyere közösség szabályzatából) A szerző (aki egyben az Élet Kenyere közösség elöljárója is) a szegényekkel a közösségben való mindennapos együttélés tapasztalatából kiindulva arról beszél, hogy milyen válaszokat ad az evangélium régi, mégis töretlenül fiatal üzenete azoknak, akik megoldást keresnek az ember „lelki halálaira" - de azoknak is, akik „éhezik és szomjazzák az igazságot". Az egész könyvet össze lehetne foglalni ezzel a pár szóval: „Tegyetek meg mindent, amit mond!" (János 2,5) Vissza