Együtt

Előszó

Jól ismert, s most induló költők sorakoznak ebben a kis kötetben. Nem mondhatjuk, hogy mind fiatalok, van köztük középkorú és idősebb is. Sokak nevét már szárnyra kapta a hír, jól ismertek a versszerető közönség előtt. Mégis, mi fűzi egybe őket, mi alkotja a kötet egységét? Olyan költők kerültek itt együvé, akiket pártos hevület fűt, akik a népért, a közösségért énekelnek s akik - ami mindennél több - a párt politikájának szolgálatába állították tehetségüket.
Ismeretes, hogy 1956 végén, az ellenforradalom okozta szellemi zűrzavar után, jelentkezett egy fiatal költőcsoport, tele friss lelkesedéssel, égő hevülettel. Lehettek túlzásaik, lehettek művészi hibáik, de egy bizonyos: a legfontosabb kérdésben, a hatalom kérdésében helyesen foglaltak állast, kiálltak a proletárdiktatúra mellett. Azóta e csoport ismertté lett tagjai mintegy felnőttek már, díjakat kaptak és irodalmi életünk élvonalába kerültek. Ma már azon vitatkozunk (s ez jó dolog): merre vezet további útjuk, milyen irányban kell haladniuk, hogy költészetük még inkább kiteljesedjék, mert az új helyzet, s éppen sikereink, új feladatokat jelentenek: A szocialista tudatot tükröző és formáló lírikusok új költői problémákkal találják magukat szemközt, új körülmények közt kell kivívniuk a szocialista realista költészet megbecsülését, bebizonyítaniuk magasabbrendűségét.
Ez az antológia részben még az 1957-58-as hőskort tükrözi (sok benne az akkor írt vers is), de részben már új megoldásokat is nyújt. A Zrínyi Kiadó adta ki, s a felvonultatott költők egy része katonaköltő, a néphadsereg költője. S ez a tény a költészet továbbfejlesztése szempontjából sem mellékes: a versek nagy részéből kitűnik, mit jelent a költő számára az eleven közösség, mit jelent valamilyen kollektíva tagjának lenni, együtt lélegezni, együtt élni vele, érezni örömét és bánatát, megpróbáltatásait és fájdalmát. Ha néha botladozón és gyakorlatlanul is, de talán azok a versek a legtanulságosabbak a számunkra, amelyben költőink e kemény közösségformáló erejéről vallanak, és még inkább azok, amelyekben a líra sajátos eszközeivel megkísérlik felvázolni a közösség egy-egy tagjának arcélét, megpróbálják megrajzolni, érzékeltetni azt a változást, amelyet éppen egy ilyen közösség jelent az emberek életében.
Az "Együtt" tehát - s ebben látom fontosságát - megmutatja államunk egyik legfontosabb oszlopának, néphadseregünknek új arcát és más részről utat mutat fiatal, pártos költőink részére a valósággal, az élettel való kapcsolat felé.
Nem állítjuk, hogy az itt következő versek hibátlanok, s talán erősebb szerkesztői kéz is sokat simított volna rajtuk, valljuk meg, előfordul üresen futó sor, sematizmus és frázis is egyikük-másikukban. Ugyanakkor friss, új hangokra lelünk benne, új költői nevek vésődnek emlékezetünkbe, s egy törekvés erejét éppen az bizonyítja, mennyi új erő sorakozik fel szolgálatára. Az irodalom folyamatának ismerői bölcsen kell hogy tudják: nem biztos, hogy mindegyik, az antológiában szereplő költő valóban időt állóan tehetségesnek bizonyul, de egy lényeges: költészetünk és irodalmunk új közlevegőjének tükrözői, országunk új hangulatának kifejezői, egy olyan új irodalom, szocialista irodalom munkásai, amely méltó lesz irodalmunk nagy hagyományaihoz is, és a jövő szocialista irodalmához is.
A magyar irodalom régi hagyománya, hogy gyűjteményekben, antológiákban készül fel egy új nemzedék; a néphadsereg körül most kialakuló új költőnemzedék ígéretes csoportja új irodalmi életünknek. Vissza