Előszó
Évtizedek óta elfogadott - és senki által nem vitatott - az a felismerés, hogy tanári demonstráció és tanulói kísérletezés nélkül a középiskolai fizikatanítás nem lehet eredményes.
A fizika, mint a természet törvényeit feltáró, megismerő és leíró, sajátos természettudomány - számos "munkamódszere" között - döntő mértékben épít a tudatosan megtervezett és kivitelezett kísérletezésre. (Még az egyéb módon, pl. spekulatív, illetve szigorú matematikával, elméleti úton kapott eredmények esetében is a végső próbakő a kísérleti, mérési kontrol.) Nyilvánvaló, hogy a tanítás menete csak akkor tükrözheti hitelesen a fizika e sajátos "módszerét", ha abba a kísérletezés - legalább a döntő fontosságú helyeken - elfogadható módon, szervesen beépül.
A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a kísérletezés lassan kiszorul az iskolából. Ennek okait mindannyian ismerjük, felsorolásuk felesleges volna. Az okokat megszüntetni nem a mi dolgunk, de a tünetek kezelését feladatunknak tekintjük.
Az ELTE Általános Fizika Tanszék és az Oktatáskutató Intézet ezzel a rövid kísérletgyűjteménnyel is segítséget kíván adni mindazoknak, akik a fizikatanítás jobbítását szívügyüknek tekintik. Jórészt egyszerű, "régi" kísérleteket gyűjtöttünk össze. Idősebb kollégáink még emlékeznek rájuk. Némelyiket talán a fiatalabbak is ismerik, de ezt nehéz, illetve nem érdemes kideríteni. A régi kísérleteket ugyanis időnként újra le kell írni, nehogy végérvényesen feledésbe merüljenek.
A kísérletek mindenkor függetlenek az éppen aktuális tantervtől. Ezért alkalmazásuk helyét, hangsúlyát a tanár mindig maga dönti el az adott viszonyok ismeretében. Ez a körülmény felmenti a szerzőket az alól, hogy a kísérletekhez részletes didaktikai útmutatást adjanak, viszont megengedi a kísérletek önkényes válogatását. Gyűjteményünkben éltünk is ezzel a lehetőséggel és inkább arra törekedtünk, hogy amit leírtunk, az (többségében) egyszerű eszközökkel legyen elvégezhető. Szeretnénk hinni, hogy ezzel a tanári munka hatékonyságát szolgáltuk.
Vissza