Fülszöveg
Borbély János számára a vers, a versírás a megismerés, az önmegvalósítás eszköze. kamaszos lelkesültséggel és áhítattal idézi fel gyerekkori élményeit. Önmagát és szeretteit sem kímélő őszinteséggel rögzíti és tudatosítja csalódásait. Önéletrajzi vonatkozású alkotásai rendkívül sokrétűek; a közvetlen környezetét, apját, anyját és nagyszüleit megjelenítő művei mellett idesorolhatók szép szerelmes versei, sőt a barátairól, tájélményeiről és elvágyódásairól vagy éppen a lakásáról írottak is. De ne gondoljunk holmi leltárszerű, naturalista részletezésre. Borbély János költői gyakorlatában szerencsésen ötvözi a népi szürrealizmus és a modern, gondolati költészet kihagyásos technikáját. Merész vágásokkal, laza asszociációkkal; távoli fogalmak és dolgok összecsendítésével operál, magabiztos hangvétellel, könnyedén lebegteti sorait, légies és mégis érzékletesen tömör képeit, metaforáit. Legjobb verseiből valami tündéri báj és varázs lefegyverző közvetlenség, szelíd következetesség,...
Tovább
Fülszöveg
Borbély János számára a vers, a versírás a megismerés, az önmegvalósítás eszköze. kamaszos lelkesültséggel és áhítattal idézi fel gyerekkori élményeit. Önmagát és szeretteit sem kímélő őszinteséggel rögzíti és tudatosítja csalódásait. Önéletrajzi vonatkozású alkotásai rendkívül sokrétűek; a közvetlen környezetét, apját, anyját és nagyszüleit megjelenítő művei mellett idesorolhatók szép szerelmes versei, sőt a barátairól, tájélményeiről és elvágyódásairól vagy éppen a lakásáról írottak is. De ne gondoljunk holmi leltárszerű, naturalista részletezésre. Borbély János költői gyakorlatában szerencsésen ötvözi a népi szürrealizmus és a modern, gondolati költészet kihagyásos technikáját. Merész vágásokkal, laza asszociációkkal; távoli fogalmak és dolgok összecsendítésével operál, magabiztos hangvétellel, könnyedén lebegteti sorait, légies és mégis érzékletesen tömör képeit, metaforáit. Legjobb verseiből valami tündéri báj és varázs lefegyverző közvetlenség, szelíd következetesség, membránérzékenységű etikai tartás sugárzik, s oly megejtő gyöngédség, amely már nagyon hiányzik az érzelmektől többnyire tartózkodó mai irodalmunkból. A közvetlen személyes élmények mellett elvontabb és áttételesebb morális problémák, a halál mindig nyugtalanító kérdései, az emberhez méltó élet megteremtésének bonyodalmai, a versírás esélyei és lehetőségei, egyéni létünk tragikus korlátai és csapdái, modern világunk érzés- és gondolatvilágának ellentmondásos dilemmái is egyre mélyebben foglalkoztatják. Kicsit talán még romantikusan ír róluk, de mindig őszintén, igényesen és hitelesen, pózok és melldöngető gesztusok nélkül.
1956-ban születtem, Budapesten. Négyéves koromig Kistelek melletti tanyán, nagyszüleimnél éltem; majd Hajmáskéren, a Séd partjától, az erdőtől száz méterre. A középiskolát Győrben kezdtem. A város "birtokbavétele" nehezen sikerült. Utcái, házai sokáig csak díszletként álltak szerelmeim, csavargásaim, szétbomló családunk, később apám lassú halála köré. Ma már, talán ezért is, otthonommá lett; úgy látom, itt meg tudom teremteni a munkámhoz szükséges feltételeket.
Verseimet 1975-ben mutatta be az Új Írás. Előtte már a Kassák Kollégiummal, e barátsággá tisztuló közösséggel előkészíthettük antológiánkat, mely hosszú várakozás után "Szeplőtelen Ének" címmel jelent meg. Azóta több antológiában, folyóiratban publikáltam.
A versről nem kívánok elméleteket kialakítani. Megkötöttségem - ha ez az - inkább etikai; a kimondott vers hitelessége, a szavak fedezete: saját magatartásom. E témában Kormos István iskoláztatott.
Vissza