Egyszerű családból származott

Előszó

Őszi este volt, mikor találkoztunk. Október. Tudod, pajtás, olyan játékos ősz, amely még nyarat mutatott, mielőtt kilobbant volna. Senki sem tudta, holnap mi lesz? Áradó meleg volt ; az ablakok kitárva. A nők még egyszer felvették a selymeket és megsuhogtatták a Nagykörúton. A férfiakban még élt a bolondos nyár s lesték az utolsó kalandot, mint a vén latrok s dúvadak. A szemek kergetőztek; a pincérek hűs söröket szolgáltak fel és a kisasszonyok, akiket utoljára kihozott a család, hosszú szalmaszálakon hörpögették a narancslevet és titokban mosolyt váltottak az úrfiakkal, kik fénylő szemekkel léptek el a színjáték előtt.
A búcsú szorongása töltötte el a kebleket. Az arcokon meglepetés ült ; a nők csodálkoztak az őszi melegen, a férfiak szemében ott bujkált a búcsú fénye, amely a kifosztott nőknek s elillant nyári légyottoknak szólt. Mindez ünnepélyes volt; olyasfélét éreztem, mintha titkos szertartás táltosai közé cseppentem volna. Kárminvörös körmű nők gondoltak ezen az estén azokra a bolond szavakra, melyeket a nyár félhomályában együgyü férfiak fülébe súgtak, miközben a másik járt eszükben ahogy a kárminvörös színnél általános szokás. Csókok íze és nehéz válások fülledt illata keveredett el; szemek, amelyeknek sugárzását nem lehet elfelejteni és hazugságok, amelyek rútak ugyan, de olyan hasznosak. A levegő megroskadt az emberi teher alatt. A házfalakból gőz csapott ki; a lakások nyári melege, amelyet nemcsak augusztus sűrített össze, hanem a házakban dúló pártütések és szerelmi kalandok sistergése is... Vissza