Egyszer vagyok fiatal

Fülszöveg

Részlet a regényből:

Zümmög, fortyog, rotyog a vasárnapi ebéd. Az ablakon dől be a júniusi nap. A két tűz között sül Vargyasné, s belülről a harmadik is fűti, majd szétveti a méreg Ilus miatt. Még tíz előtt elszalasztotta tejért, mindjárt tizenegy lesz, és ő még sehol sincs:
"Hol tud ülni, mikor már rég bezártak?" - dohog magában, s elhatározza: csak kerüljön elő, nem ússza meg pofon nélkül. Kire is ütött ez a gyerek? Nem először teszi föl a kérdést, ha megharagítja. Bezzeg ha sürög-forog, önmagára ismer benne, a hetyke járásában, kirobbanó vidám nevetésében, halk dúdolásában, amivel a tevés-vevését kíséri, akár ha csak stoppolás is az. Ha meg elmond valamit, akármi szamárságot, avval a csúfolódó, csipkelődő, gonosz nyelvével, s megnevetteti még rosszkedvében is, akkor meg az urára ismer benne. Az volt mindig olyan nagy mesélő, avval történik mindig valami, az ért hozzá, kifigurázni mindent és mindenkit.
Ő is jár emberek közé, Közértbe, piacra, a házban is beszélget evvel-avval, de eszébe se jutna erről beszámolni nekik, nem is tudná olyanformán, mint ők, meg se igen jegyzi, amit hallott, az ő feje a maguk dolgával van tele, hogy mit is főzzön, hogyan aprózza föl az ura keresetét, mit kell a jövő hónapban megvenni, mit meg hamarosan; a talpalások, a tüzelő, szappan a mosáshoz, ruha, lakbér, az mind az ő gondja. Beosztani az idejét, a pénzt, az élelmet neki kell - nem elég, hogy a keresetet kézhez kapja. Vissza