Előszó
Részlet a kötetből:
"Budapest, 1922 szept. 5.
Nem titkolom, gondolok és szívesen gondolok arra a lehetőségre, hogy e sorok egyszer a világ szeme elé kerülnek. Talán a véletlen folytán, -...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
"Budapest, 1922 szept. 5.
Nem titkolom, gondolok és szívesen gondolok arra a lehetőségre, hogy e sorok egyszer a világ szeme elé kerülnek. Talán a véletlen folytán, - szerintem a véletlen sohasem oktalan - vagy mondjuk, valami csodálatos esemény folytán, mert én bizony sohasem mernék e napló jegyzetekkel kiállani. Van a természetemben valami támadó gyávaság, nevezhetjük szép szóval szemérmetességnek is, azonfelül nagyon jól tudom, hogy nem vagyok író.
Egyébként lehetek még nagy ember és őszintén szólva, ezt el is várom magamtól, így hát minden, ami én vagyok, egyszer még érdekelheti az embereket. Azonban mindamellett, hogy - ha a sorsra bízva is - mindenkinek szánom naplómat, itt helyben ünnepélyes fogadalmat teszek, hogy őszinte és kíméletlen leszek önmagammal, az életemmel szemben és nem fogom magam jobban szeretni vagy szépíteni, mint amennyire ellenőrizhetetlenül, tehát állandóan szépíti és szereti magát az ember.
Miért is szépíteném, kímélném magam, mikor én arra nem szorulok?... Én vagyok az a bizonyos vidéki ifjúember, aki okos és harcrakész; szép, büszke és szegény; szóval, aki a marsallbotot hordja tarisznyájában. Azonkívül leány vagyok, zsidó, és az ellenforradalom harmadik évében egyetemre járok Budapesten. Egyéb bajom nincs.
Vissza