Egységes vízgazdálkodás és vízerőhálózat 1919.

Előszó

A Magyar birodalom vízrajzi szempontból a természetnek egyik legszebb, egységes alkotása.
A keleti Alpok, a Kárpátok és a Balkán-hegységek, mint egy óriási koszorú veszik körül a magyar Alföldet, Európa egyik legbecsesebb éléstárát. Az Alföld szintje 100-120 m. a tengerszín felett, a környező hegységek pedig leginkább 1000-2500 m. között váltakoznak. Mint egy óriási kagyló, úgy fekszik előttünk az ország. A benne eredő folyók mind az Alföld felé sietnek, a Dunát keresik és úgy küldik tovább vizüket a Fekete-tenger felé. Ez alól oly kevés a kivétel, hogy az országot elhagyó folyók és patakok (Dunajecz, Poprád, Olt, Zsil stb.) vízgyűjtőterületei a szorosan vett Magyarországnak csak 6-5%-át teszik ki.
Minthogy a hegyeknek, völgyeknek fekvését, a vizeknek folyását semmiféle politika meg nem változtathatja, örök időre szóló törvény marad az, hogy a Kárpátok koszorúján belül élő, nem magyar ajkú népek is csak a magyar Dunán, a magyar Tiszán (Dráván, Maroson stb.) át kereshetik vízi járműveikkel a Fekete-tengerrel való összeköttetést. Ugyanis a Dunának hajózható mellékfolyói - a Pruthot kivéve, mely már egészen a torkolatnál ömlik belé - csakis Magyarországon vannak. A máris 2 m. mélyen hajózható magyarországi víziutak hossza 3200 kilométert tesz ki. Az 1908. évi XLIX. t.-cz.-ben biztosított folyócsatornázások kiépültével pedig a hajózható vizek hossza a 4000 km.-t is meg fogja haladni. Vissza