Egymásért 1996/14.

Előszó

Részlet:
"Búcsút veszek...
...a martintelepi és szirmai hívektől. 56 évvel ezelőtt Isten kegyelmi adományából az evangélium szolgája lettem, és most megfáradt szívvel átadom a vezetést a fiatalabb generációnak. Szolgálati időmből 26 évet töltöttem Miskolcon és ebből 13-at a Martintelepen. 56 év nem nagy idő a történelemben, de annál nagyobb egy olyan ember életében, aki a papi hivatáshoz minden körülmények között hű akart maradni. Ha visszatekintek papi életemre a legnagyobb hálával vagyok eltelve az isteni Gondviselés iránt, mert mindig éreztem irántam való különös szeretetét, különösen az egyházellenes, vallást fojtogató kormányzat bő négy évtizede alatt.
Már a felkészülés idejében kitapintható a mennyei Atya gondoskodása, amikor a gimnázium 6. osztálya után szüleim nem bírták fizetni az iskoláztatás költségeit, és egyik rokonom magára vállalta azt. A szemináriumban eltöltött hat év pedig életem legszebb emlékei közé tartozik, amikor tanáraimtól, a velem együtt tanuló kispapoktól megkaptam mindazt a segítséget, szeretet, amik együttesen éltető napsugárként ragyogták be ifjúságom éveit. Majd jöttek a kápláni, hitoktatói évek, amikor a gyermekek százai, ezrei számára adhattam tovább a bennem elevenen élő hitet. Plébánosi beosztásban 41 évet töltöttem egyházmegyénk különböző helyein, a borsodi, hevei, szabolcsi plébániákon, de sehol nem prédikáltam üres templomokban, hanem városon és falun nagy figyelemmel hallgatták szavaimat fiatalok és öregek. Isten mindig megéreztette velem az igehirdetés örömét, a hivatás szépségét, magasztosságát. Kudarcok, megpróbáltatások, csalódások ugyan nem maradtak ki életemből, de ezek soha nem tudták bennem gyengíteni, tompítani az elhivatottság tudatát. Vissza