Előszó
Részlet a kötetből:
Hullámokon
- Hát most mondja a szemembe, hogy nem vagyok bátor asszony!
- Bátorságában sohasem kételkedtem, kedves Nóra. Ennélfogva elismerem, hogy bátor asszony.
- Ez...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
Hullámokon
- Hát most mondja a szemembe, hogy nem vagyok bátor asszony!
- Bátorságában sohasem kételkedtem, kedves Nóra. Ennélfogva elismerem, hogy bátor asszony.
- Ez már valami. Miben kételkedik tehát nálam?
- Abban, hogy a helyzet veszedelmes voltát nem ismeri fel.
- Engedje meg, hogy nevessek: haha!
- Csak nevessen bátran, de az egekre kérem, üljön erre az oldalra! Így nem tudom kezelni a kormányt, aztán jobban talál megdülni a vitorlás és belepotyog a tengerbe.
- Azt se bánnám, de legyen meg az akarata. Meg van most elégedve?
- Meg.
- Mit csinálna, ha belefordulnék a vízbe?
- Nagyon sajnálnám...
- Egyebet nem? Nem vetné magát utánam?
Még meg sem próbálná a megmentésemet?
- De igen. Kötelet dobnék magának.
- És nem ugrana utánam?
- Persze, hogy nem. Nem tudok úszni, de még ha tudnék is, akkor sem tenném. Cápákkal szemben tehetetlen az ember.
Vissza