Egyiptomi művészet a Szépművészeti Múzeumban

Előszó

Időben és térben távoli az ókori Egyiptom. Ami közelebb hozhatja a mai emberhez az emberiség egyik első nagy kultúráját, az elsősorban a Nílus-völgy művészete. Ez a művészet a klasszikus ókor emberét, de ugyanúgy a mi korunkét is csodálattal töltötte és tölti el. Az egyiptomi művészet öt évezred előtt keletkezett, akkoriban amikor az egységessé vált Egyiptom államrendje, társadalmi tagozódása és írásrendszere is kialakult. Mindezek összefüggése, együttes kialakulása és fejlődése adja sajátosságait. Az i. e. 4. évezred újkőkori, csiszolt kőeszközei vagy kerámiájának díszítése még nem sejtethette, hogy a 3. évezred elejétől milyen fejlődés következik be. A birodalom gazdasági és társadalmi helyzetét alakító erők az egyiptomi művészet jellegzetességeit is meghatározták. Kialakult a művészetet is irányító szemlélet. Ez sok tekintetben különbözik a mi művészeti felfogásunktól, de a kor alkotásai, szépségkeresése közel áll hozzánk.
Egyiptom sajátos földrajzi helyzete meghatározó jellegű volt az ország gazdasági emelkedésében. A szélesen elterülő deltavidék kivételével a hosszú és viszonylag keskeny Nílus-völgy jelenti a lakott területet, amelyet a nagy munkát igénylő, szétágazó-csatornarendszer tesz termékennyé. A művészetnek is állandó témája a földeken és a műhelyekben folyó szorgalmas munka, a halászat a folyópart sásrengetegében. A folyót szegélyező, végtelenbe tűnő síkon illeszkednek a tájba a monumentális építmények, amelyek az óbirodalomtól a kereszténység és az iszlám világának térhódításáig egyik jellemző vonását adják az egyiptomi művészetnek. Vissza