Egyiptom művészete

Előszó

Egyiptom a Nílus völgyében fekszik. A folyó két oldalán hosszan elnyúló földet a víz évenkénti áradása termékenyíti meg. Ez teszi lehetővé, hogy a folyó völgyében és a Deltában emberi település és földművelés alakulhasson ki. A Nílus időszakos áradása szeptemberben éri el legmagasabb pontját, elönti az egész országot, egyetlen nagy tóvá változtatva azt. Az ásványi sókban gazdag víz és a visszahúzódás során megmaradó iszap biztosítja a föld rendkívüli termékenységét. Egyiptom földrajzilag két részre oszlik: Felső-Egyiptom (dél) hosszú és szűk völgyére, és Alsó-Egyiptomra (észak), a Nílus széles deltájára, amely a Földközi-tengerre nyílik. A Nílus völgye az első vízeséstől a Deltáig mintegy 700 km hosszú sáv, amelynek szélesége 5-50 km között ingadozik. A Delta az ókorban erősen mocsaras volt. A vizenyős területen nyáron szarvasmarhákat legeltettek, a bozótokban vízi szárnyasok tanyáztak. Itt nőtt a papirusz-sás is, Egyiptom egyik legfontosabb nyersanyaga.
Egyiptom legfontosabb természeti kincse a kő. A Nílus-völgyet szegélyező hegységekből mészkövet, homokkövet, gránitot, dioritot, bazaltot, porfirt, szerpentint, onyxot és alabástromot nyertek. A fémeket (rezet, vasat), fát (ébent, cédrust) és egyéb fontos nyersanyagokat külföldről hozták be. Az ország legfontosabb kereskedelmi útvonala maga a Nílus volt. A völgyből több út vezetett nyugatra az oázisokhoz és keletre, a Vörös-tenger partvidéke felé. Vissza