Egyiptom és Hellasz

Előszó

EGYIPTOM A NÍLUS AJÁNDÉKA
Afrikában kanyarog a Föld egyik leghosszabb folyója, a Nílus. Afrika mélyéből tör észak felé. Áthalad Egyiptom sziklás homoksivatagjain, majd ágakra szakadva a Földközi-tengerbe ömlik. Ez a csendesen hömpölygő folyam minden évben júniusban megárad. Kilép a medréből, és termékeny iszappal árasztja el a part menti homokot, a perzselő naptól megrepedezett földeket. A víz októberben lassan apadni kezd. A visszamaradt iszapba vetett mag csírázásnak indul, és bőséges termést hoz.
Az ember a folyó ura lesz
Egyiptom lakói már több mint hatezer évvel ezelőtt hasznosítani kezdték az áradást. Összefogtak. Agyagból és nádból erős gátakat építettek, hogy falvaikat megvédjék az áradás rombolásától. Csatornákat, mesterséges tavakat ástak. Ezekbe gyűjtötték össze a vizet, hogy az áradás elvonulása után öntözhessék szántóföldjeiket. A magasabban fekvő területekre, ahová az áradás már nem jutott el, gémeskútszerű emelőkkel bőrvödrökben húzták föl a vizet hogy egyetlen szántóföld se maradjon öntözetlenül. Amint a folyó apadni kezdett,a vízzel telt tavakat és csatornákat zsilipekkel elzárták. így tartalékolták az életet adó vizet a száraz időszakra. A földművelésnek ezt a módját öntözéses gazdálkodásnak nevezzük. Sok száz és száz éven át folyt ez a megfeszített munka. A Nílus egész környékét lassan mindenütt csatornák hálózták be. A homoksivatag helyét gabonaföldek foglalták el. A folyó áradása, az emberek összefogása és szorgalmas munkája a Nílus völgyét virágzó termőfölddé alakította. Az áradás elvonulása után az egyiptomi földművesek a nedves, iszapos talajt kapával és faekével tették porhanyóssá a vetés számára. Az eke elé ökröt fogtak, szarvához erősítették a hosszú ekerudat. A szántó paraszt mellett haladt a társa, aki az állatot hajtotta. A szántás után elszórták a vetőmagot, és a bevetett földre juhnyájat hajtottak, úgy tapostatták bele a magot. A vetés után kezdődött a legnehezebb munka. A perzselő nap gyorsan kiszárította a nedves talajt, öntözni kellett. Kora hajnaltól késő estig hordták a parasztok bőrkannákban a földekre a vizet. Vissza