Egyházlátogatások Budaörsön 1397-1933

Fülszöveg

Az egyházlátogatás a katolikus egyház legősibb intézménye, amelyre utalást már Pál apostol leveleiben is találunk. A legelső ismert adat erről egy 8. századi zsinatról való, ahol elrendelték, hogy "minden püspök évente látogassa végig plébániáit, azaz egyházmegyéjét". Az Egyházlátogatás tehát kezdetben kizárólag püspöki jog volt, amelynek során a püspökség vagy érsekség feje személyesen ellenőrizte az egyes egyházközségek működését, jövedelmét, a plébánosok munkáját, odaadását és a hívek buzgóságát.
A főesperességek kialakulása hazánkban a vármegyerendszer megszilárdulásával egy időben, a 11. század végén történt meg. Az esztergomi érsekségnek tizenkét főesperessége volt: a főszékesegyházi, a nyitrai, a nógrádi, a honti, a gömöri, a barsi, a komáromi, a sasvári, a zólyomi, a tornai, a pozsonyi és a szepesi. Az esztergomi érsek felügyelete alá tartoztak még az ország különböző területein szétszórtan elhelyezkedő exempt plébániák. Őket különleges jogállásuk miatt a pápa kivette az érintett egyházmegyék irányítása alól, és közvetlenül az ország prímása, az esztergomi érsek joghatósága alá rendelte. Ezek a plébániák a következők voltak: Babarc, Báta, Bátaszék, Békásmegyer, Berkesd, Buda, Buda-Eörs, Dömös, Dunaföldvár, Eszék, Felsőiszkáz, Felsőmecenzéf, Jászó, Lelesz, Máriakéménd, Nagyszombat, Óbuda, Palotabozsok, Pápa, Pécsvárad, Pest, Pétervárad, Pozsony, Rudnok, Somlóvásárhely, Szajk, Szebény, Szeged, Székesfehérvár, Szekszárd, Szentendre, Telki, Visegrád és Vörösberény. Vissza