Egyházi protokoll

Előszó

Életünk minőségének változását jelzi, hogy egyre jobban ügyelünk a hétköznapi illemszabályok és a formális protokollszabályok betartására. A korábbi évtizedekben az egyházi viselkedési szabályokra kevesebb figyelem jutott, nem csoda hát, hogy még azok, akik valamely felekezethez tartozónak vallják magukat, még azok sem ismerik kellőképpen egyházuk protokollszabályait (vagy legalább is nem tudják, mi miért történik), hogyan várhatnánk el, hogy polgáraink más vallások, felekezetek szabályait ismerjék. Pedig napjainkban a felekezetek egymáshoz való közeledése miatt és az ökumenizmus szellemében mindennapossá válik, hogy más vallások, más felekezetek normáihoz kell alkalmazkodnunk, és különösen így van ez hazánkban, melynek vallási térképe talán legtarkább egész Európában.
Könyvemmel azt szeretném elérni, hogy az érdeklődők megismerjék a magyarországi nagyegyházak protokoll- és liturgiaszokásait, és a hívőkben tudatosuljanak az egyházuk által igényelt viselkedési normák, a más vallások, felekezetek hívei és a nem hívők pedig érezzék át és értsék meg ezeket a liturgiái és protokolláris formákat, és a jó ízlés határain belül alkalmazkodjanak hozzájuk.
Jelen könyvben négy magyarországi nagyegyház liturgia- és protokollszokásait foglalom össze, amit tulajdonképpen egy sorozat első kötetének szánok, mert már dolgozom a Magyarországon bejegyzett valamennyi egyház és vallási közösség protokoll- és liturgiaszokásainak, szabályainak - világi nézőpontból történő - megismertetésén.
A keresztény vallási közösségekben határozott törekvés érzékelhető az ökumenizmus irányába. Ennek első jelei közé tartozik az ellenségeskedés és a polémia feloldása, egymás elfogadása és az együttműködés keresése - főként a mindennapi gyakorlatban. Minthogy a protokoll feladata általában a tárgyalások gördülékenyebbé tétele, egymás hagyományainak, szokásainak tiszteletben tartása, így az egyházi protokoll és liturgia szabályainak megismerése is előbbre visz bennünket egymás vallási hagyományainak tiszteletében, az egyházak közti együttélés fejlesztésében. A harmonikus kapcsolattartás, a kölcsönös tisztelet nem csak a különböző egyházak, vallási közösségek között fontos, de a megértés, a kölcsönös elfogadás a világi és egyházi közös rendezvények lebonyolításánál ugyancsak lényeges követelmény. A mindennapi hivatalos és nem hivatalos kapcsolattartás a hívők és nem hívők között az élet fontos része, és csak akkor lehet zökkenőmentes, ha ismerjük azokat a szabályokat, szokásokat, amelyekkel megtiszteljük, és nem sértjük meg egymást. Vissza