Előszó
Nem könnyű vállalkozás imakönyvet írni. Bizonytalan, hogy milyen lesz a fogadtatás. Akkora bizonyára nem lesz-e a siker, mint annak idején Liguori Szent Alfonzé, akinek a XVIII. században megjelent imakönyve 2009 kiadást ért meg. Vannak régi imakönyvek, - többen a Hozsannát is ide sorolják. - amelyek elavultak, ládafiában kötnek ki. E gyűjtemény egy élő keresztény közösség, - az immáron több mint tíz esztendeje újraindult, az ateista, kommunista betiltás és elnyomás után megifjodott és átformálódott budapesti Egyetemi Lelkészség, az itt és most a fővárosban tanuló jövendő értelmiség, az egyetemisták és főiskolára járók használatos, számukra nagyon kedves imádságainak a gyűjteménye. Nem teljes, de nem is ötletszerű: a fejezetek logikus rendező elvet követnek. Tükrözi e kis könyvecske a fiatalok életfelfogását, természetfeletti vágyait, aggodalmait és örömeit. Egy-egy imádság gyakoriságából, sokszoros elővételéből következtethetek arra, hogy igaza van Pilinszkynek: „a gyerekkor alkímiája / beteljesült, sikerül végre. / Az érintetlen kapukat, / az álom zsiliprendszerét kinyitják. / Mindenből csönd lesz és közelség..." (Nyitás) Imakönyvünk sorai ezt a termékeny csöndet és Isten-közelséget kívánják árasztani, elsősorban eddigi használói örömére, de meghívásul bárkinek, aki velünk egy húron akar Istenhez szólni. Biztosan hatottak ránk a már létező hasonló gyűjtemények, F. Lelőtte SJ munkája, ennek nyomán Hetényi Varga Károly: Beszélgetés a Mesterrel című könyve, M Quoist ifjúságnak szánt könyvei, és így tovább. Aki ismeri őket, tapasztalhatja, hogy mégsem ezek „koppintása". Nincsen benne a szentmise liturgiája, a szentségek, az ismert ájtatosságok, az egyházi énekek, hiszen e könyv azokat az imádságokat és elmélkedéseket kívánja csokorba fogni, amelyek a jól ismert könyvekből kimaradtak. Köszönet mindazoknak, akik imáikkal, vagy kedvenc imádságukkal gazdagították ezt a gyűjteményt, de különösen Melegh Csongor polgári szolgálatosunknak, aki sok órán át rendezgette, formálta, tördelte, kivitelezte! Szándékunk? - Az általam is nagyon tisztelt Carlo Maria Martini bíboros, milánói érsek szavaival egy olyan egyház szolgálata, amely „vándorol és gyönyörűséges, ... a holnap egyháza, ... amely teljesen aláveti magát Isten igéjének, ... amely élete középpontjába állítja az Eucharisztiát, ... amely szolgálni akar, de nem válik szolgává, ... amely az evangélium egyszerű szavaival kíván a mai világhoz, a kultúrához, a különféle civilizációkhoz szólni, ... amely figyelmes a Szentlélek jelenlétének a mi korunkban mindenütt mutatkozó jeleire...
Vissza