Előszó
Milyen a jó kalauz? Köznapi értelemben az, aki nem csak azt tudja, honnan indult a szerelvény, de azt is, hogy mikor és hová érkezik meg. Ennél emelkedettebb lelkű utaskísérők is vannak, ők együtt utaznak a kalauzoltakkal, részt kérnek örömeikből, gondjaikból, segítenek úton lenni. Vagy úgy, hogy észrevétlenekké válnak, vagy úgy, hogy épp a kellő időben pattannak elő, akkor, és csak akkor, ha szükség van rájuk.
A mi kalauzunk - szándékaink szerint - lélekkel bír. Szerényebben: lélekkel bíró ifjaknak készült. Nem csupán száraz adathalmaz a felvételi előtt álló diákok számára, de abban is segít eligazodni, hogy a hely, a Tudás Birodalma, ahová készülnek, mit ad, mit követel, s hogy közben milyen ott az élet. Kalauzunk bepillantást enged az egyetemek, főiskolák életébe, történetébe, jövőképébe, segít eligazodni abban, hogy mit válasszunk, kiket válasszunk. Hiába szeretnénk, nem lehetünk egyszerre két helyen. Kötelesek vagyunk választani. S csak akkor tudunk jól választani, ha képesek vagyunk tájékozódni.
Ehhez kértük az egyetemek, a főiskolák segítségét. Fáradozásukat köszönjük. A felsőoktatási intézmények zöme megértette szándékainkat, adatszolgáltatóként alkotótársai e kiadványnak. Nem voltak könnyű helyzetben, hiszen legtöbbjüket érintette a 2000. január elsejétől hatályba lépett integráció, az átszervezés közepette is találtak időt és módot arra, hogy a jelen ifjúsága számára elmondják, hogyan érhető el az a jövendő, melyet együtt fognak élni, alakítani.
S most a mentségek. Ez a kiadvány az idő és a körülmények szorításában készült. A változások gyorsak, sokszor számunkra is követhetetlenek voltak. Van e könyvben néhány olyan adat, amiről magunk is tudjuk, hogy túlhaladt rajta az idő. Ezért már most arra kérjük az egyetemek, főiskolák irányítóit, hogy jelezzék kiadónk számára a változásokat, a pontatlanságokat, a szerkesztés hibáit, következetlenségeit. S kérjük e könyv „olvasóit", a pályaválasztókat, a fiatal diákokat, mi érdekelné őket arról az intézményről, ahová készülnek.
„Ma már nem az a kérdés, tudunk-e valamit, hogy hozzáférünk-e valamilyen ismerethez, hiszen oldalmilliárdokból tallózhatunk. A számítógép elhalmoz bennünket információval. A kérdés egyre inkább az, hogy mi az érvényes és fontos információ, mi az, ami szükséges, mi az, ami szükségtelen. És milyen az a szellemi rend, amelyben el tudjuk helyezni ezt a tagolatlan információhalmazt" - nyilatkozta a napokban Pokorni Zoltán oktatási miniszter. Egyetértünk. Azt a szellemi rendet szeretnénk magunk is bemutatni, amelyben az információ kulturális értékké válik, s nem csupán a maga pőreségében van jelen.
Az oktatás, a tanár-tanítvány viszony a legszemélyesebb kapcsolatrendszerek közül való. Intimitása sérthetetlen, kialkudhatatlan. Semmilyen technikai eszköz nem pótolhatja e személyességet. Ez a kiadvány talán segít abban, hogy a leendő tanítvány elhihesse: ő dönt, ő választ, s hogy van választék: kivel, kikkel óhajt bejutni a Tudás Birodalmába.
Vissza