Előszó
Részlet a könyvből:
"Az ősközösségi társadalom kora az emberiség történetének első, időben leghosszabb korszaka. Magába foglalja az ember biológiai kialakulásától az osztálytársadalom kialakulásáig terjedő több mint félmillió évet s ezt a társadalmi-gazdasági formát minden nép végigjárta. Az ősközösség fogalmának kialakítása Marx és Engels nevéhez fűződik, akik a haladó polgári tudósok - Maurer, Kovalevszkij, Bachofen és különösen Morgan - munkásságának eredményeire támaszkodtak. Eredményeiket részben általánosítva, részben kiegészítve és hibáikat kijavítva kimutatták az ősközösségi viszonyok létezését az osztálytársadalmakat megelőző soktízezeréves korszakban.
Az emberi társadalom legsajátosabb vonása a munkaeszközök, a termelési eszközök készítése, termelése, e tevékenysége során vált külön az ember az állatvilágtól. Az ősközösségi viszonyok fennállásának alapvető tényezője a termelőerők fejletlensége. Ennek volt következménye az, hogy a fejlődés legkorábbi szakaszán az ember egyedül nem állta meg helyét a természet erőivel vívott harcban, közösen kellett vadásznia, gyűjtögetnie, hogy munkája eredményes legyen, durva és nehézkes kőszerszámaival végzett legegyszerűbb munka is több ember együttműködését tette szükségessé. A munka közös, társadalmi jellegű volt, a munka termékeit is, főként az élelmet, elosztották a közösség valamennyi tagja között. Az ősközösségi rend alapja tehát a termelési eszközök közös tulajdona: a termő területek, szerszámok, gazdasági felszerelés, lakóhelyek stb. Bizonyos mértékű személyi tulajdonnal is találkozunk, egyéni használati eszközök tulajdonával. A magántulajdont nem ismerték, vagyis a másokkal szemben kizárólagos jellegű, a kizsákmányolást lehetővé tevő magántulajdont.
A termelés ilyen alacsony fokán nem volt elvehető felesleg, így nem volt lehetséges a kizsákmányolás sem. Tehát az ősközösség csak társadalmi tulajdont és személyes tulajdont ismert.
A szerszámkészítés fejlődésével javultak és tökéletesedtek a létfeltételek, a gyűjtögetésről fokozatosan áttértek a földművelésre - a hasznos növények termesztésére a vadászatról az állatszeliditésre, majd állattenyésztésre. A termelőerők fejlődése az emberi közösség formáit is bonyolultabbá tette. Rendeződtek a házassági viszonyok, kialakult a nemek és a kor szerinti munkamegosztás, a legősibb közösség, a horda, nemzetségi közösséggé fejlődött, amelynek tagjai anyagi ágon számontartott vérségi kapcsolatban állottak egymással. (Matriarchátus). A további fejlődés folyamán pedig a nemzetségekből a közösség új formája, a törzs alakul ki."
Vissza