Előszó
Az 1848-as európai forradalmi nemzeti mozgalmak elvéreztek a dinasztiák fegyveres csapásai alatt. A kemény küzdelemben elszenvedett vereség azonban a feudalizmust több, jelentős pozíció végleges feladására kényszeríttette. A poroszországi és az ausztriai jobbágyfelszabadító törvény, vagy az egyes német államokban bevezetésre került alkotmányos monarchia azonban nem jelentette annak a halálos diagnózisnak a beteljesedését, amelyet „Európa öreg orvosa", Metternich állapított meg még 1847-ben az európai konzervatív monarchiákra. A reakcióba fordult angol és francia burzsoázia támogató semlegessége, valamint az idegen elnyomók fegyveres segítsége lehetővé tette az ancien régime számára, hogy a forradalmak viharain is átmentse hatalmát, s noha az 1848-as forradalmak jelentős belpolitikai engedményeket kényszerítettek ki, Európa politikai arculatát nem változtatták meg. Az európai status quo érintetlen maradt. Ennek ellenére az új. a modern Európa fejlődése mégis a megtört ívű 1848-as forradalmakkal kezdődött, hiszen az ekkor felmerült problémák nagy része a század végéig, de legkésőbb 1918-ig megoldást nyert, a kicsikart engedmények pedig elhárították az utolsó akadályokat is a kapitalista fejlődés útjából.
Az 1860-as években új szóval gyarapodott a világgazdaság és a politika szótára, a kapitalizmus fogalmával. Az 1848 utáni évtizedekben ugyanis - írja Hobsbawm A tőke kora c. művében - a történelem legfontosabb eseménye a kapitalizmus világméretű győzelme volt. Egy olyan társadalomé, amely úgy vélte, hogy a gazdasági növekedés alapja a magánvállalkozások versenye, valamint minden áruféleség, közöttük a munkaerő lehető legolcsóbb beszerzése és a lehető legdrágább értékesítése, s az ilyen alapokon létrejött és természetesen a burzsoázia erős vállain nyugvó gazdaság nemcsak az anyagi javak helyes elosztását valósítja majd meg, hanem az ember és az ész, a tudomány és a művészetek számára is egyre nagyobb lehetőségeket teremt.
A kort elsősorban az ipari tőkés világgazdaság határozott előretörése, az általa képviselt társadalmi rend és annak törvényes voltát a gondolkodás, a tudomány, a haladás és a liberalizmus mezején igazolni látszó eszmék előretörése jellemezte. A győztes burzsoázia korszaka volt ez, bár az európai burzsoázia még tétovázott, hogy nyílt politikai vezető szerepre kötelezze-e el magát. A korszak leglátványosabb drámai eseményei gazdasági és technikai jellegűek voltak, melyek mérföldköveit a világméretű vasútépítések, a Szuezi-csatorna építése, óriási városok megteremtése és a kivándorlók végeláthatatlan áradata jelezték. A világ Európa és Észak-Amerika lábainál hevert. S azok, akik ezt a meghódított világot kiaknázták - a kisszámú korai telepest ?
Vissza