Egyetemes szavalókönyv (Hiányzik a 377-378. oldal)

Előszó

Vollay Ferenc a magyar pedagógus lelkesedésével gyüjtötte össze nemzeti költészetünk újabb kincseit, hogy ezeket az élet és iskola különböző ünnepein mint szavalmányi darabokat átadja a magyar közönségnek, a magyar iskolának s ezzel új nemzeti Múzsánk serkentő ihletét minden lelkesülő hazai lélek sajátjává avassa. Melegen üdvözlöm ezt a nemes célzatú művet, mely nemcsak kitűnő forrásmunkát ad a szülői ház, az iskola s a nagyközönség kezébe, hanem arra is rámutat, arról is számot ad, hogy trianoni elesésünk óta a magyar lélek költői ereje, hangja, fájdalma, hite s reménye hogymint szólalt, nyilatkozott meg. A költészet a nemzeti szellem legfínomabb szizmográfja, oly hangok is megpendülnek benne, amilyenekre a munkában, a napi küzdelemben elfáradt szív nem is gondol. Üde, tiszta, felemelő és megrázó hangok ezek s szimfoniájuk alkotja azt a költői egységet, azt a szellemi megnyilatkozást, melyből a nemzetfenntartó nagy erények, önzetlenségek és elszántságok fakadnak. Soha nagyobb szükség nem volt a meg nem alkuvó honszeretet ez áldozatos fennköltségére, mint csonkítottságunk és kifosztottságunk e mai küzdelmeiben, midőn régi dicsőségünkre, ami erőnkre s törhetetlen akaratunkra támaszkodva munkálkodunk nemzetünk talpraállásán, hazánk feltámadásán.
Hálás és megbecsülő tiszteletet érdemel Vollay Ferenc, ki szülővárosom, az ősi Debrecen hajdúhitével mutatja meg nekünk azt a nemzeti lelket, mely a mai költők lantján felcsendül. Ebből a poéták-alkotta világból fog majd kiemelkedni az az új világosság, mely jövendőnk felismerésére vezetend: Balassa, Csokonai, Vörösmarty, Petőfi és Arany klasszikus költészete újul meg ma a trianoni ország fájdalmában, de reményében is s e hatalmas lendület művészete bensőségével, fejlettségével nemcsak az olvasó képzeletét ragadja meg, de hitét is erősíti, új utakra biztatja, bátorságát növeli s a közös magyar felelősség nagy küzdelemire inti. Félre most a léha művészkedéssel, a kába érzelgősséggel, a nyers ösztönök naturalizmusával, de félre a szavakkal és hangokkal való üres játékkal is... ma a spiritus praevalet, a lelki fennsőbbség csillaga világítson nekünk nemzeti életünkért folyó nagy harcunkban! E csillag fénye az, ami új irodalmat teremt korunk számára...

Pekár Gyula
a Petőfi Társaság elnöke. Vissza