Egyetemes művészet 1960 után

Előszó

A kölcsönös információ a kultúra területén az államközi kapcsolatok legnemesebb feladata, különösen olyan országok esetében, melyek régi történelmi kapcsolatra tekinthetnek vissza. A fasizmus legyőzése óta Ausztria és Magyarország mind nagyobb mértékben tesz ennek eleget, egyre intenzívebbé váló cserét folytat a tudomány és a művészet, a gazdaság és a turizmus szférájában. A budapesti Műcsarnokban bemutatásra kerülő „A bécsi Museum moderner Kunst és az Ausztriai Ludwig-alapítvány" című kiállítás további lépés ezen az úton, mely különös érdeklődésre tarthat igényt. Ez az osztrák szövetségi múzeum és az Ausztriai Művészeti és Tudományos Ludwig-alapítvány az 1960 utáni művészetet képviselő mintegy negyven alkotást mutat be gyűjteményéből. Az 1979-ben alapított Museum moderner Kunst (a Modern Művészet Múzeuma) ezúttal először mutatkozik be külföldön. A múzeum alapítását az osztrák közvéleményben szenvedélyes viták követték. Aligha volt még egy múzeumalapítás, melyet ilyen hevesen vitattak volna meg pro és kontra szinte a torzításig feszítve az érveket. Tehát olyan múzeum mutatkozik itt be, amelyet kezdetben saját hazájában sem fogadtak feltétel nélküli elismeréssel, az utóbbi időben azonban egyre inkább érvényt szerez magának. A kortárs művészet múzeumának eredendő sajátsága, hogy kényelmetlen, mert gyűjteménye arra késztet, hogy a társadalmi és esztétikai problémákat újra és újra átgondoljuk. A mai művész feladata, hogy kényelmetlen legyen. Most Budapesten is felteszi azokat a kérdéseket, amelyeket a bécsi közönség a művészettel szembekerülve felvetett. Éppen I ebben rejlik a két ország kulturális egyezményének haszna. Ahogy a tudomány és a technika terén know-how-információcsere folyik, most a művészet terén játszódik le esztétikai know-how. Vissza